15.rész

* Patrícia szemszöge

Arra ébredtem fel, hogy valaki halkan kopog az ajtón és lassan benyit. Meglepődtem. Aliz volt az. Nem tudom miért jött be? Úgy tudtam, hogy nem vagyunk most olyan jóban, vagyis haragszik, amiatt, hogy valaki írt a telómról üzenetet. Egy szürke pulcsit, farmert, és egy sport cipőt viselt. Olyan Alizos volt. A kabátját fölrakta a fogasra és leült a székre. A hátam mögött volt. Egy darabig hallgattam, viszont egy idő után megszólaltam.
- Hogy-hogy bejöttél?- kérdeztem rekedt hangon, álmosan. Nem láttam az arcát, de szerintem meglepődött, hogy megkérdeztem.
- Hoztam valamit. És amúgy látogatóba.- közölte velem a hírt. És mit hozott. Gondolom újságot.
- Mit hoztál?- kérdeztem és közben megfordultam, hogy lássam.
- Hát. Gondolkodtam, hogy ezt régóta keresed,-kutatott közben a táskájában-de megtaláltam.- mosolygott és átnyújtotta a telefont.
- Köszi.- mondtam rekedt hangon és rámosolyogtam. Olyan sok bajt okozott ez a telefon, hogy valószínű spórolok pénzt és veszek egy másikat. Sok rossz köt ehhez a telóhoz és a legjobb, ha nem ragaszkodom hozzá. Mondjuk kár, mert nagyon szerettem.- Kinél volt?
- Hármat találhatsz.- mondta vigyorogva.- Edinácskánknál.
- Hogy én miért nem lepődök meg?- kérdeztem unottan és sóhajtottam egyet. Aliz csak nevetett a kijelentésemen.- Szerinted, hogy szerezte meg?- kérdeztem elgondolkodva. Komolyan fogalmam sincs.
- Lehet, hogy beosont kórházba, bár azzal a magassarkúval nem lehet szerintem osonni...- én csak nevettem a kijelentésen. Jól belehettem nyugtatózva, ha tényleg nem hallottam, hogy bejött.

* Lola szemszöge

Bár hamarabb megtudtuk volna, hogy ennél a kis szukánál volt a telefon. Akkor nem lenne Patri megint kórházban. Nagyon sajnálom, hogy nem beszéltünk vele, nem hallgattuk meg.
Bűntudatom van. Úgy érzem be kellene mennem, hozzá a kórházba. Igen az lenne a legjobb.
Gyorsan rendet rakok, be pakolok a táskámba, és leugrok a boltba valami csokiért.
Fel pattantam az ágyamról bevágtam a táskába a könyveket, füzeteket és a tolltartót. Bekotortam az ágy alá a dolgokat és futottam a szekrényemhez. Egy fekete kardigánt és farmert vettem fel tornacipővel. Leszaladtam a lépcsőn és kiabáltam anyának, de nem szólt senki vissza. Ezért gyorsan szereztem egy cédulát és ráírtam, hogy elmentem látogatóba.
Leraktam az asztalra és indultam is.
- Jó napot!-köszönt az eladó elkenődve.
- Jó napot!- köszöntem vissza illedelmesen. Beütötte amit vettem, kifizettem és már kész is voltam. Egy tábla csoki, egy kis üveg ásványvíz. Azt hiszem ez nem a nagy bevásárlás volt.
Miközben néztem a blokkot, sétáltam a busz megállóba. Annyira belemerültem, hogy nekimentem pár embernek, azok meg csak morogtam én meg sajnálom, bocsánat, elnézést szavakat használtam felváltva. Szerencsére nem kellet sokat várnom, jött is a busz. Kb. 20-25 perc alatt már ott is voltam a kórháznál.