16.rész

Január 30. Péntek

Patrícia szemszöge:

Épp Alizzal beszélgettem, amikor Lola toppant be az ajtón. Lihegve köszönt és felrakta a fehér kabátját a fogasra.
- Szia!- köszöntünk vissza Alizzal.
- Patri nagyon sajnálom, hogy nem hittem/hittünk neked! Sajnálom, hogy idejutottál ez miatt!- kezdte el a monológot.
- Semmi baj, de ugye most nem fogsz egy órán át erről beszélni?- kérdeztem vigyorogva.
- Ja, nem.- mosolygott Lola.
- Hoztál magazint?- kérdezte Aliz.
- Van nálam, mert még mindig magamnál hordozom azt, amit beletettél.
- Nagyszerű, akkor ideadnád?- kérdezte Aliz röhögve.
- Vedd ki a táskámból.-utasította Lol.
- Rendben, akkor majd később.- közölte. Miközben a párbeszéd lefolyt én ide-oda néztem, mert mindketten az egyik oldalamon ültek.
- Ja igen, Patri mielőtt elfelejtem mondani ,hogy 2 hét múlva lesz röpi meccsünk mondta a tesi tanár!- mondta Lola.
- De jó! Remélem addigra már kiengednek innen! Utálok itt lenni.- rázott ki a hideg. Erre mind hármam felnevettünk.
- Várjatok, kaptam egy üzit!- tette fel a kezét Aliz.
- Oksi.- mondtuk egyszerre Lolával.
- Kornél az azt írta,hogy jönnek be.- tette el a telefonját.
- Oké. Na és Lol tetszik neked valaki?- kérdeztem és közben huzogattam a szemöldököm. Elpirul.
- Na, válaszolj!- szállt vissza Aliz is a beszélgetésbe.
- Hát izé van egy srác.- mondta mosolyogva.
- Ki az?- kíváncsiskodtam.
- Elmondom ,mert megbízok bennetek ,de senkinek se mondjátok el!- nézett ránk.
- Jó jó csak mond már..!!- türelmetlenkedett Aliz.
- Àdám.- mondta ki a nevet. Aliz és én el mosolyodtunk Hát én ezt már sejtettem,de nem voltam benne teljesen biztos.
-Sejtettem.- mondtam továbbra is mosolyogva.