13.rész

*Kíra szemszöge

Miután megkaptam az üzenetet, majdnem elbőgtem magam csak azon voltam, hogy minél hamarabb hazaérjek. Miközben futottam át a folyosón a nővéremék osztálytársai ott voltak és beszélgettek. Látták, hogy futok és immáron sírtam is szóval ezt is látták. Már alig láttam és nagyon kifáradtam úgyhogy megálltam. Gyors lépteket hallottam magam mögül.
Megfordultam, Roli és Aliz futottak felém.
- Mi az mi történt és hol van Patrícia?- kérdezte Aliz megrémülve. Nem tudtam válaszolni egy hang se jött ki a torkomon gyorsan megkerestem a telefonom, üzenetek és már nyújtottam át nekik. Mindketten elszörnyedtek, ezután rám néztek.
- Futás!-mondta Aliz és mindannyian elkezdtünk futni haza. Útközben majdnem elütött egy autó, ezért Roli elkezdett a sofőrrel üvöltözni. Alig bírtuk elrángatni. Mikor az ajtó elé értünk nem találtam a kulcsom.
- Na megvan már??- türelmetlenkedett Aliz.
- Igen.-mondtam és kiakartam nyitni az ajtót ,de nagyon remegett a kezem. Aliz elvette a kulcsom és kinyitotta. Gyorsan bementünk és felrohantunk az emeltre Aliz és Roli a fürdőben meg lent keresték én meg a szobákban. Bementem az ő szobájába és azt hittem elájulok. Ott feküdt eszméletlenül oda futottam hozzá.
- Aliz Aliz gyertek!!- kiabáltam. Hallottam ahogy feljönnek a lépcsőn.
- Úristen Patti!- futott Aliz is oda.
- Mi az megtaláltátok?- rontott be Roli is, kétségbe esett arccal.- Azt a rohadt élet.- szitkozódott.- Rendben én felveszem, ti pedig hívtok mentőt. MOST!- sürgetett minket, mire én felpattantam és kotorásztam a telefonom. De sehol sem találtam. Miért kell nekem mindent elpakolni mindenhova.
-Megvan?-jött oda hozzám Aliz és mivel eszeveszettül ráztam a fejem ő is neki kezdett kotorászni.
- Na végre!- kiáltott fel Aliz, mikor megtalálta a telefont és máris tárcsázta a számot.- Jó napot! A barátnőm bevett egy csomó gyógyszert, jöjjenek kérem azonnal. Persze diktálom!- miközben Aliz a számot diktálta visszamentem a nővérem szobájához, de megálltam az ajtó előtt.
- Itt ne hagyj, mert nem tudom mit csinálok nélküled!-mondta Roli, gondolván, hogy senki sincs ott. Vártam egy kicsit, bekopogtam és benyitottam.
- Mindjárt jönnek a mentők!- mondtam egyhangúan és a nővéremet néztem közben.
- Remélem még időbe ideérnek!- mondta teljesen kétségbe esetten. De nem csak ő volt az. Mindhármunk teljesen ki volt. 5 perc telhetett el és hallottuk, hogy megjöttek a mentők. Aliz és én gyorsan lefutottunk.
- Jó napot!- köszönt egy férfi gondolom ő volt az orvos.
- Jó napot! Kérem siessenek!- mondtam sírva. Felmentünk a nővéremhez.
- Mi történt? -kérdezte az orvos és közbe oda sietett a nővéremhez.
- Be vett egy csomó altatót öngyilkos akart lenni még egy üzenetet is írt.- szipogtam és nagyon reméltem,hogy az orvos érti amit mondok.
- Azonnal kórházba kell vinnünk vagy meghal!- tette a hordágyra a mentős.
Erre a kijelentésre még jobban elkezdtem sírni és Aliz is. Roli is alig tudta tartani magát.A mentősök elvitték. Nem sokára mi is bemegyünk. Szóltam anyunak ő már úton van a kórházba. Mi meg Pati sulijába mentünk szólni a többieknek. épp szünet volt. Kint voltak.
- Sziasztok!- köszöntem halkan és szipogva.
- Aliz mi a baj? Miért mentetek el?- kérdezte Lola.
- Pati öngyilkos akart lenni, most vitték be a kórházba életveszélyben van!- zokogott Aliz. Ahogy végig mondta Lola és Kata is elkezdett sírni.
- Micsoda??- döbbent le Ádám.
- És tényleg nem volt meg a mobilja, egy csomót kerestük minden hol de nem találtuk. Nem ő írta az smseket nektek!- mondtam sírva.