6.rész

Szeptember 3. Szerda
Este még vissza írtam Rolinak : Igen nekem is tetszett ,a körülményekhez képest.. tényleg még egyszer köszönöm jó éjszakát! xPati . Aztán a húgommal foglalkoztam szegény teljesen kiborult.
- Húgi nyugodj meg kérlek!Ne sírj!- mondtam neki én is már pityeregve.
- Nem tudok megnyugodni!- mondta és megint elkezdett zokogni. 
- Gyere próbáljunk meg elaludni,holnap suli!- mondtam és megöleltem.
- Jó!- mondta és lefeküdt mellém.
- Jó éjt!- pusziltam meg.
- Neked is!

*Reggel*

Szeptember 4. Csütörtök Az ébresztőmre keltem. Még egy kicsit visszafeküdtem 5 percre, utána keltettem Kírát is.
- Kíra kelj fel!- mondtam.
- Jó. – válaszolt és felkelt.
- Jól érzed magad? Olyan sápadt vagy, gyere ide!- hívtam magamhoz. Meg néztem van-e láza de nem volt.
- Igen jól vagyok. – felelt és átment a szobájába. Aggódom érte. Na mindegy kimentem a fürdőbe megmosakodtam felöltöztem, sminkeltem ( szempillaspirál, szemceruza, szájfény) és mire kész lettem indulhattam is. A lányok már vártak rám!
- Sziasztok! – köszöntem nekik.
- Szia ,jobban vagy már? – kérdezte Aliz.
- Igen kicsit, de a húgom teljesen kiborult aggódom miatta olyan sápadt volt most reggel.
- Szegény. – mondta Lola.
- Na, inkább menjünk gyertek. – mondtam.
- Igen menjünk. – mondták a lányok. A suli előtt ott álltak a többiek, oda mentünk.
- Sziasztok. – köszöntünk mindenkinek két oldalas puszival.
- Hello. - köszöntek vissza. - Jobban érzed magad? – kérdezte Roli.
- Igen, köszi. - mosolyogtam rá.
- Akkor, rendben.-mosolygott vissza rám.
- Aliz eljössz büfébe??-kérdezte tőle Ádám.
- Ja persze menjünk.-mondta álmosan Aliz. Na mi van nem a aludta ki magát?? Mielőtt ezt kimondtam magamban már mentek is a büfébe.
- Bemegyünk?-kérdezte Kornél. Nem volt valami jó az idő. Kissé beborult és szeles volt az idő. Néztem ahogy a suliba beslisszolnak a felettünk járó diákok. Mielőtt megindultunk volna befele Kevin és Ben futottak a sulihoz.
- Hello.-köszöntek egyszerre. Reggel mindenki eléggé le van amortizálva, ezért mindenki vagy köszönt vagy nem vagy morogtak egyet. Még egy pár percig álltunk aztán mindenki úgy látta jónak, ha bemegyünk. Első órán Papp tanárnővel röpdolgozatot írtunk. Mindenki nézett össze-vissza, mindenki kétségbe volt esve. Krisztina, Kata és Viktor készült, ezért nekik elég könnyen ment. Nekem, azért kicsit nehezebben, de megtudtam oldani a feladatokat. Kiszedtem a tolltartómból egy pappírt és gyorsan leírtam a válaszokat. És oda adtam Aliznak meg Lolának. Mikor a tanár nem nézett felénk, hanem a naplót bújta gyorsan megkopogtattam Roli vállát. Szépen lassan hátrafordult és kérdőn nézett rám.
- Tudod?-kérdeztem elég halkan, de nagyon gyorsan. -Úgy ahogy.-mondta vigyorogva. Mint óra végén kiderült az úgy ahogy annyit jelentett, hogy tudott egy feladatot hibásan.
A következő óra rajz volt. Mindenki szereti kivéve a pláza cicákat. Állandóan nyafognak, hogy grafitos lesz a kezük meg ilyenek, szóval borzalom!! Mindenki utálja őket, de ők ezt vagy nem veszik észre vagy nincs agyuk.. inkább a másodikra tippelek! Becsöngettek, jött a rajztanár.
- Jó reggelt gyerekek! – köszönt kedvesen.
- Jó reggelt Andrea tanárnő! – köszöntünk vissza, hát ez inkább ilyen kórusba volt, de mindegy. - Ma azt szeretném, hogy árnyékos rajzokat készítsetek nekem! Bármit rajzolhattok, amit szeretnétek, csak használjátok az árnyékolást. -Jó munkát! – mondta és leült a tanári asztalhoz.
- Fú, nekem tökre tetszik ez a feladat!! – lelkesedett be Lola.
- Nekem is!- vágtam rá.
– Na, kezdjük. – mondtam magamba. Én egy sétáló párt rajzoltam le, akik egymás mellet mennek és fogják egymás kezét. Nekem tetszett most ez a rajzom kivételesen, mindenki azt mondja, ügyesen rajzolok, de szerintem nem igaz.
- Pati mutasd lécciii.! – kérlelt Lola.
- Oké várj egy pillanat. – gyors még kicsit satíroztam rajta és kész is volt. Megmutattam neki.
- Ez tök király, olyan szépen rajzolsz! – mondta és elvette tőlem.
- Köszi. – mondtam mosolyogva.
- Jól van, remélem mindenki kész. Kérem a rajzokat!- szólt a tanárnő. Mindenki kivitte, átnézte őket és megszólalt. - Ez nagyon szép rajz, de nem tudom kié, mert nincs rajta név. – mondta.
- Az enyém, bocsánat elfelejtettem ráírni. – jelentkeztem.
- Rendben semmi baj nagyon szépen rajzolsz! – dicsért meg.
- Köszönöm. – mosolyogtam rá.
- Mehettek kicsöngettek.
- Te tényleg szépen rajzolsz!- jött oda Kata és a fiúk.
- Köszi. – mondtam. Csörgött a telefonom ismeretlen szám volt az.Felvettem és egy idős férfihang szólt bele.
-Jó napot!Horváth Patríciával beszélek?-kérdezte.
-Igen én vagyok.
-Rendben. Mivel a szüleit nem értük el magát kellet felhívnunk, hogy közöljük, a testvére Horváth Kíra a mai napon kórházba került, mert elájult tanítás közben.- Roli látta az arcomon, hogy lesápadtam, ezért oda lépett és megfogott, hogy ne essek össze. A többiek már rég nem voltak ott, mert elmentek le az udvarra.
-Úristen! És melyik kórházban van??-kérdeztem sírógörccsel és már Roli is kezdett idegesnek tűnni. A férfi gyorsan lediktálta a címet és megkértem Rolit, hogy írja le egy lapra. Miközben írt megkérdezte, hogy mi történt én meg gyorsan elhadartam neki. Szegény, nem tudom, hogy értette, mert félig szipogva, félig nagyon gyorsan mondtam.
-És akkor most mi lesz?- kérdezte a lapot odaadva.
-Hát be kéne mennem-mondtam kétségbeesett hanggal.
-Csak nem tudom hogyan.
-Akkor bekísérlek gyere menjünk.-mondta és már meg is indított.
-Várj, mennyünk oda szólni a többieknek,hogy elmentünk.!- mondta Roli. Én csak bólintottam. Ki mentünk az udvarra oda a többiekhez Aliz rögtön kiszúrt minket!
- Pati, úristen mi a baj mi történt?? – kérdezte amikor meglátta , hogy zokogok.
- Kí- Kíra..- nem tudtam befejezni , mert megint elsírtam magam.
- Pati mond már mi van Kírával!!- kérdezte Lola. Roli láthatta rajtam ,hogy megszólalni se tudok ezért ő mondta.
- Kórházban van, rosszul lett az iskolába most hívták Patit ,mert a szüleiket nem érték el.!- mondta helyettem.
- Szegény és mitől lett rosszul? – kérdezte Kata.
- Nem tudom ,de én megyek!- válaszoltam.
- Mennyünk!- mondta Roli. – Lécci mondjátok el az Ofőnek!- kértem meg őket. - Persze, hívj ha megtudtál valamit!!- szólt utánunk Aliz.
- Oké. – válaszoltam.
–Köszi, hogy eljössz velem!- mondtam Rolinak.
- Nincs mit. – mondta Roli és megölelt.
– Na mennyünk gyere!
- Oké. – mondtam. 15 perc alatt oda értünk a kórházba.
- Jó napot!- mondtam a recepciósnak. – Megtudná mondani hol találom Horváth Kíra szobáját ?- kérdeztem .
- Jó napot! Földszint 20. kórterem. - válaszolt.
- Köszönjük. - mondtam és elindultunk megkeresni. Épp a doktor úr volt bent nála.
- Doktor úr mi baja a húgomnak?- kérdeztem.
- A stressztől elájult nem bírta már , és ezért volt ,de már ma haza mehet a felkelt!- mondta a doktor kedvesen.
- Köszönjük. – fogott vele kezet Roli.