6.rész

Szeptember 3. Szerda Folytatás:
- Menjünk be. – mondtam Rolinak.
- Jó gyere menyünk. – nyitotta ki az ajtót. Bementünk a húgom még aludt. Szegény, olyan szörnyű volt így látnom. Megint elkezdem sírni. Rolli megölelt. - Nyugi nincs semmi baj, a húgod elájult, de ha felkelt haza is viheted. Nem lesz semmi baj.- nyugtatott Roli. - Biztos? - kérdetem. - Biztos. - mondta és megölelt. Aztán. megcsókolt. Úristen megcsókolt! Wááá!! Visszacsókoltam. A ˇmeghittˇ pillanatunkat a húgom szakította félbe.
- Patti!- mondta még csukott szemmel.
- Itt vagyok!- mondtam neki és nyomtam egy puszit a homlokára.
- Patti, öhm, figyelj, nekem most el kell mennem ne, haragudj! – nyomott egy puszit az arcomra és elrohant.
- Hol vagyok? – kérdezte Kíra.
- Kórházban. – válaszoltam.
- Anyuék? - kérdezte és itt nem akartam neki hazudni.
- Nem érték el őket , ezért engem hívtak amikor hallottam mi van annyira meg ijedtem nem akarom ,hogy valami bajod legyen!! – mondtam neki könnyezve.
- Hé nyugi Patti jól vagyok látod!- ölelt meg jó szorosan. Viszonoztam.
- Na gyere mennyünk haza!- mondtam és segítettem neki felállni. Elkészült és mentünk is. Otthon nem volt senki sem, gondolhattam volna. Aliz hívott mondta mennyek ki a parkba.
- Jó megyek ,de Kírát is viszem!- mondtam.
- Oké gyertek várunk , puszi. - mondta és letette.
- Kíra gyere mennyünk a parkba. Bemutatlak az osztálytársaimnak! – kiabáltam neki.
- oké, mennyünk. – mondta és már el is indultunk.