12.rész

A Roli? - kérdezte mosolyogva.
-Igen.-erre bejöttek a többiek. Nem történt semmi különös. Sokáig beszélgettünk meg hülyültünk, aztán mentünk haza. Út közbe is sokat röhögtünk aztán elköszöntünk és mindenki ment haza. Otthon már semmi nem volt anyával meg Kírával beszélgettem egy kicsit utána felmentem a szobámba. Lezuhanyoztam ,és olyan fáradt voltam,hogy mentem aludni. Végre a saját ágyamba aludhatok. Lefeküdtem és rögtön el is aludtam.

* 5 hónappal később*
Január 10. Szerda

Hát régen írtam sok minden történt ez alatt a 4 hónap alatt. Anya és apa elváltak és már mindkettőjüknek van valakije. Anya még nem mutatta be nekünk a barátját. Azt mondta még kicsit korai lenne hát jó az ő dolga. Ha ő boldog akkor örülök neki. Apa elköltözött de nem messze, a barátnőjével össze költözött, jó fej csaj. Egy évvel fiatalabb apunál Evelinnek hívják. Aliz és Kornél össze jöttek. Ennek nagyon örülök aranyosak együtt nagyon. Kata és Kevin is együtt vannak. A többiek is megvannak , Rolival semmi nincs. Sokszor nem értem. Na mindegy. Minden oké...volt eddig a mai napig. Úgy kezdődött,hogy anya keltett mivel már 2 napja nem találom a telefonom.Na de kezdem az elején. Reggel szokásosan nehezen keltem fel. Felöltöztem, fogatmostam, sminkeltem( szempillaspirál, szemceruza, szájfény) stb. Elindultam a suliba. Szokásosan felmentem a terembe..na és innen semmi nm volt a régi..
- Sziasztok.- köszöntem mindenkinek, de senki nem köszönt vissza. Ez fura mi van itt? Nem értem.
- Mi a baj?- mentem oda a többiekhez. Senki se válaszolt.
- Na jó most már mondjátok el mi a fene bajotok van ?!-
- Még,hogy mi bajunk van?- szólalt meg Lola.- Hát ez!- mutatta a telefonját. Egy üzenet volt tőlem MA reggel.
- Ezt nem én írtam! Már 2 napja a mobilomat se találom!!- néztem rájuk.
- Aha persze, jó duma.- mondta Roli.
- Nem hiszitek el?? - kérdeztem hitetlenkedve. Én sose hazudtam nekik.
- Nem!- vágták rá szinte egyszere. Nagyon fájt,hogy a saját barátaim nem hisznek nekem. Elmentem a helyemre. Igazából ma egész nap a suliba egyedül voltam. Órákon se tudtam figyelni. Hogy lehet az,hogy a barátaim nem hisznek nekem? És hol lehet a telefonom, kinél? Nem tudom. A napot valahogy túléltem és kicsengettek. Haza mentem felfutottam a szóbámba bezártam az ajtóm és kitört belőlem a zokogás. Nagyon nagyon fájt ez az egész dolog. Adddig sírtam ameddig álomba nem merültem.

* 1 hét múlva*

Még mindig semmi. Azóta senkivel se beszéltem nem,hogy az iskolába de még itthon se. Teljesen depressziós lettem..azóta sincs meg a telefonom. Ma megpróbáltam beszélni a többiekkel de még arra se méltattak,hogy egy szót se szóljanak hozzám. Ekkor döntöttem el egy dolgot. Még órák előtt haza mentem. Senki se volt otthon anya dolgozott Kíra suliba volt. Oda mentem a gyógyszeres szekrényhez kivettem egy doboz altatót. Megkerestem a régi telefonomat és írtam egy üzenetet a húgomnak.:" Szia. Te is tudod nincs meg a telefonom ezért ezen írok most neked. Tudom sokszor veszekedtünk de én nagyon szeretlek , ne haragudj,ha esetleg megbántottalak.
valamivel. Tudod van amikor az ember már nem bírja ezt a sok fájdalmat, és feladja. Hát most velem is ez van. Nagyon vigyázz magadra. Nagyon szeretlek. És majd talán egyszer még találkozunk. Puszi.Patti." És elküldtem. Letettem az asztalra a telefont a gyógyszert felvettem a földről és beszedtem az egész dobozt. Éreztem ahogy egyre jobban csúkodnak le a szemeim. Aztán minden elsötétült.