Köszönöm a fejlécet a World Of Fantasy Blognak.!:)

19.rész

 Héé mindenki, nagyon nagyon sajnálom, hogy mostanában nem voltak részek, csak sajnos a suli meg minden nem volt idő.:(( De megpróbálom minél előbb hozni a következőt. És ti ,hogy vagytok minden oké?:))
 Na jó jó nem húzom tovább , itt van jó olvasást.!:) :*
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------



Miközben ezen gondolkoztam a többiek is feljöttek. Aliz oda jött és megölelt, utána a lányok is.
-Na mi van itt? Csoportos ölelés?- kérdezte Kornél mosolyogva. Kata csak bólintott. A fiúk is oda jöttek körénk.
- Csoportos ölelés!- kiabált Kevin,és a fiúk átöleltek minket. Amikor elengedtük egymást Ádám megszólalt.
- Figyi , Roli elment.- mondta nekem Ádi.
-Jobban is tette.- könnyeztem. De gyorsan letöröltem. Senki nem mondott semmit. Végül Lola törte meg a csendet.
-Nem megyünk ki a parkba?- kérdezte.
- De menjünk..-mondtuk. Közben anya hívott.
- Várjatok egy kicsit.- szóltam oda a többieknek,és felvettem a telefonom.
- Szia anya mond.- köszöntem neki.
-Szia kicsim ,csak annyit akartam ,hogy tudod összejöttem valakivel, akiről meséltem!- mondta. Ja, igen lehet még nem mondtam,de anya és apa már rég elváltak. Anya összejött valakivel és apának is van valakije. Én vagy is mi Kírával nem ellenezzük ezt, mert ha ő boldogok akkor mi is azok vagyunk. Szóval így ennyi.
- Igen és?- kérdeztem mosolyogva.
- Hát ma nálunk vacsorázik meg jön a lánya és a fia.- mondta, és utána folytatta. - Ugye nem baj?- kérdezte.
- Nem dehogy is. Kíra tudja?- kérdeztem.
- Igen.- mondta anyu.
-Oké ,na de most leteszem, mert megyünk a parkba. Este találkozunk puszi szeretlek.- köszöntem el tőle.
- Jó ,vigyázz magadra. Én is puszi, szia.- köszönt el ő is.
- Szia.- tettem le.
- Mehetünk.- mondtam és már indultunk is. A fiúk jobb kedvet csináltak, és ezért hálás vagyok nekik. Sokat röhögtünk meg hülyültünk. Csörgött a telefonom. Megnéztem és Roli volt. Kinyomtam, de ő megint hívott. Ezt kb. 5.-ször eljátszottuk, mire a 6.-nál meguntam és felvettem.
- Mit akarsz?-szóltam bele.
- Csak hallgass végig.- kérlelt.
- Mond gyorsan.-
- Szóval, az a csaj mászott rám, tényleg engem ő nem érdekel. Esküszöm.- mentegetőzött. Közbe jött egy SMS-em.
- Hívj vissza egy perc múlva, mert jött egy SMS-em.-mondtam neki. Meg se vártam mit mond kinyomtam. Megnyitottam az SMSt. De bár ne tettem volna. Egy kép volt benne még hozzá nem is akár milyen. Roli volt rajta avval a csajjal és épp egymás szájába voltak.Megnéztem ki küldte, de azt írta ki, hogy ismeretlen számról küldték.Hurrá. Ekkor már zokogtam. Mindenki rám nézett. Aggodalmas arcokat láttam. Még egyszer a képre néztem és elrohantam. Nem tudtam merre csak futottam. Aztán egy kis idő múlva nekidőltem egy fának, lerogytam a földre és csak zokogtam. Nagyon fájt ez az egész.

*Aliz szemszöge*

- Hé Patri!- kiabáltam barátnőm után. , de ő már elfutott.
- Mi a fenét kaphatott amitől ennyire kiborult?- kérdezte Kata akit Kevin ölelt át. Na hát erre nem kellet sokat várnunk. Ugyan is kaptam egy SMSt ismeretlen számról. Ez állt benne. " Remélem a kis barátnőtök szenved! Hahaha:D" és egy kép volt hozzá csatolva amin Roli csókolozik avval a lánnyal aki reggel ott volt.
- Ezt nem hiszem el!- dühöngtem. - Mi a baj? Mi történt?- kérdezte Kornél. Meg mutattam neki az üzenetet.
- Ez megbolondult?!- idegeskedett ő is. A többieknek is meg mutattuk.
- Gyertek, menjünk keressük meg!- mondta Ádi.
- Oké. Induljunk.- mondtam ,és csak remélni tudtam,hogy nem történt vele valami baj. Sokáig kerestük,már kezdtünk nagyon aggódni,amikor meg láttam egy fának dőlve. Zokogott.
- Hé, srácok itt van.- kiabáltam nekik,közbe leguggoltam hozzá és erősen megöleltem.
- Csss. Nyugi minden rendben lesz.- próbáltam nyugtatni. Több kevés sikerrel. A srácok is oda jöttek. Pati kicsit megnyugodott.

*Patrícia szemszöge*

18.rész

Bocsi a kimaradásért csak a suli meg minden. :/ Na de itt van az új rész. :)) Jó olvasást.!:)♥
-------------------------------------------------------------------------------------------
A buli nagyon jól sikerült. Végig táncoltunk és maximum háromszor ültünk ki inni. Rolvival táncoltam a legtöbbet. Lassúztunk is nagyon jó volt. Aliz és Lola kicsit becsíptek. A fiúk szóvá is tették. Ők nem ittak sokat csak egy koktélt szóval teljesen józanok voltak. Én meg Kata 2 koktélt ittunk, ezért mi is józanok voltuk. Roli haza kísért miután elköszöntünk a többiektől. - Jól éreztem magam!- mondtam mosolyogva. - Én is.- nevette el magát. - Azt hiszem be kéne mennem!- mosolyogtam rá. - Igen menj csak.- mondta én pedig elindultam be, de ő vissza rántott és megcsókolt.Visszacsókoltam már ,hogy a fenébe ne tettem volna. - Jó éjt!- mondta miután elengedett. - Neked is.- pusziltam meg a száját és bementem. Kicsit hangos voltam ezért anya kijött a szobájából. - Szia kicsim.- köszönt és ásított egyet. - Sziaaa.- köszöntem vissza. - Megyek aludni szia.- nyomtam egy puszit az arcára és felmentem. Miközben azon gondolkoztam ami kint történt, megcsókolt. De viszont nem tudom mit jelentett ez neki. Na mindegy majd megbeszéljük. Úgy ahogy voltam bedőltem az ágyamba és nem sokkal később már aludtam is.
*Hétfő*
Reggel felkeltem 6:30-kor elkészültem bepakoltam a suliba ami kell. Lementem reggelizni , mi közbe ettem jött egy SMS Rolitól:" Szia. Beszélnünk kell!" ennyi. Na az most nem tudom mit jelenthet. Talán a tegnapot akarja velem megbeszélni? Ajj. Mindegy majd a suliba. Gyors befejeztem a reggelit elköszöntem Kírától és anyutól aztán indultam is. Egyedül mentem mert a lányok előbb mentek,a fiúkkal. Betettem a fülesem és hallgattam a Horváth Tamás ft. Raul feat. Children of Distance- Vége. Gondolkoztam út közbe és olyan jó lenne ha Roli azt mondaná sokat jelentett neki az a csók.
Mikor már majdnem odaértem a sulihoz kiszedtem a fülemből a fülhallgatót. Nem kellet sokat sétálnom már oda is értem a suli elé. De amikor valami fogadott, majdnem elájultam. Egy szőke csaj ment oda Rolihoz(Edina féle) és ott ölelgette meg csókolgatta. Mikor meglátott Roli lefagyott az arcáról a mosoly. A csajt nagy áron de elküldte és oda szaladt hozzám.
- Szia. -köszönt a fejét lehajtva.
Ránéztem. Ő is felemelte a fejét. A szemeiben szomorúságot láttam, de abban a pillanatban nem érdekelt.
- Szia.- köszöntem halkan. Aztán kikerültem és elmentem ,mert azt éreztem menten elsírom magam. Elmentem a többiek mellett akik szomorún néztek rám.
- Hé minden oké?- kérdezte Ádám. Nem válaszoltam csak mentem be a suliba. De hallottam még pár mondatot.
- Hé mi van? - kérdezte Kornél.
- Ezt jól elcsesztem!- mondta Roli, és éreztem a tekintetét rajtam.
- Lányok gyertek menjünk...- ennyit hallottam utána már semmit ,mert bementem a suliba, a lánymosdóig kibírtam sírás nélkül, de amint beléptem kitört belőlem a zokogás.
Leültem a padlóra és ott zokogtam. Nem bírtam. Hogy tehetett ilyet én meg még azt hittem azt mondja jelentett neki valamit a csók.
- Mi történt?- kérdezte Aliz. Nem láttam az arcát de biztos kétségbe volt esve.-Pati mi a baj? Nem bírtam válaszolni. Csak haza akartam menni, hogy megnyugodjak.
- Haza akarok menni.- mondtam szipogva és gusztusosan folyt az orrom.
-Gyere haza megyek veled.- mondta Aliz miközben Lola a karomat simogatta. Nem lett volna jó, ha bent maradok, mert akkor túl sebezhető lettem volna Edináék számára és ez nem lett volna jó. Ezért elfogatta Lolától egy zsepit felálltam a tatyómmal és elindultunk Alizzal.
- Lola, mond meg a tanárnak,hogy nem érezte jól magát a Patti és én meg haza kísértem és,hogy már nem jövök ma vissza.- mondta Aliz Lolának.
- Oké menjetek csak, és csajszi nyugodj meg.- ölelt meg Lol és bement a terembe. Én pedig Alizzal mentem haza út közbe kicsit megnyugodtam így eltudtam mondani mi a bajom.
- Na elmondod mi a baj?- kérdezte Aliz. Bólintottam.
- A buli után haza kísért Roli és mikor mentem volna be vissza húzott és megcsókolt. Én meg vissza csókoltam és akkor utána elköszöntünk, hogy jó éjt én pedig bementem . És én azt hittem,hogy neki jelentett ez a csók valamit, és reggel kaptam tőle egy SMS-t, hogy beszélni akar velem én pedig azt hittem a hülye fejemmel,hogy majd azt mondja, jelentett neki valamit az a csók.- öntöttem ki a lelkem barátnőmnek. Ő pedig csak figyelmesen hallgatott.
Mikor haza értünk ledobtuk a táskánk és felmentünk a szobámba.
- Lehet, hogy most nem a legjobb kérdés, de mit csináljunk?-kérdezte Aliz én meg elmosolyodtam.
- Nem tudom. Vagy kisminkelhetnélek.- röhögtem el magamat. Nem vagyok egy smink mester és ezt a csajok is tudják.
- Valami más?- nézelődött kényelmetlenül a barátosném. Engem meg elkapott a röhögés és közben fuldokoltam Aliz meg ezen röhögött.
Miután nagy nehezen abba hagytuk a röhögést kapcsoltunk filmet vagy is sorozatot a Vámpírnaplókat mindketten imádjuk, de Lola nem annyira szereti vagy is még egy részt se látott belőle. Majd talán valamikor megnézetjük vele. Nagyba nézzük a filmet épp jó rész ment amikor csöngettek.
- Nem hiszem el a legjobb részkor.- mérgelődött Aliz.
- Le jössz velem kinyitni?- kérdeztem barátnőm. Ő csak bólintott előre ment én pedig követtem. Kinyitottuk és az ajtóban Roli, Kornél, Lola, Ádám, Kevin és Kata álltak.
- Hát ti? - lepődtem meg.
- Elmaradtak az órák ,mert valami fontos értekezlet lesz vagy mi.- mondta Kata mi közbe be jöttek.
- Ha akartok valamit szolgáljátok ki magatokat.-mondtam nevetve , mert eszembe jutott a fuldoklásom. Roli oda jött hozzám.
- Beszélhetnénk? -kérdezte a szemembe nézve.
- Mit akarsz még beszélni?- kérdeztem lenézően.
-Sajnálom hülye voltam az a csaj meg nem a ba...
- Ne is folytasd nem a barátnőd. Aha persze én meg a holdon lakok mi?- kérdeztem elkeseredve.
- Komolyan nem értem miért lóg rajtam.- magyarázkodott.
- Aha. Oké.- mondtam és már indultam is fel a szobámba. Hát ez a trükköm nem jött be ugyanis utánam jött.
- Hé állj már meg.- kiabált utánam és megfogta a karom. Na itt már mindenki minket nézett.
- Nem tudod mit? Nem érdekel a mentegetőzésed. Oké? Ennyi hagyj békén!- kiabáltam vele és felfutottam és becsaptam az ajtóm. Hogy lehet ennyire nem is tudom..fuu már szavak nincsenek rá.

17.rész

Patrícia szemszöge:Megjöttek a fiúk is, sokat hülyültünk meg beszélgettünk. Bejött a doktornő.
- Jó napot!- köszönt mosolyogva.- Van egy jó hírem!-
- Jó napot doktornő! Mi lenne az?- kíváncsiskodtam.
- Haza mehetsz akár már most is.- mosolygott.
- Jaj de jó végre!- örültem meg. A doktornő távozott én pedig elkészültem és mehettünk is. Már annyira elegem van a kórházakból. Na mindegy.
- Ma buliii!!- jelentette be Lol.
- Na ná, de hol is?- kérdezte Aliz.
- Az egyik 10.-es srác szervezi!- közölte.
- Akkor ott a helyünk!- nevettem el magam.
- Király akkor értetek megyünk Pattiékhoz! Oké?- kérdezte Roli a szemembe nézve.
- Oké.- mosolyogtam rá. Adott egy puszit az arcomra és el mentek amikor a házunk előtt elköszöntünk, mi pedig bementünk.
-Na akkor mit veszünk fel?- kérdezte Aliz. Hát nem tudom ők mit fognak, ha még mindig itt vannak a ház előtt. Majd sietnek.
- Hát ti azt, amit találtok én meg majd keresek valamit a szekrényemben.- tájékoztattam őket vigyorogva.
- Ja tényleg el kéne indulni. Na, akkor majd jövünk valamikor, majd telefonálunk.- bólintottam, mire megindultam be a házba. A konyhába érve, elhatároztam, hogy iszok valamit, ezért fogtam egy poharat és töltöttem egy pohár narancslét. Kicsit hangoskodtam, mire anyu kijött és szinte a nyakamba ugrott. Szorongatott, puszilgatott, minden ami belefér.
- Őöhm..anyu..meg fogsz fojtani..- kapkodtam levegő után.
- Jaj, ne haragudj kincsem csak annyira hiányoztál! - ölelgetett tovább.
- Igen te is anyu.- veregettem meg a hátát.
- Ígérd meg,hogy soha többet nem csinálsz ilyet.- engedett el és nézett rám.
- Ígérem anyu. - pusziltam meg.- De most megyek készülni , mert megyünk bulizni a csajok ide jönnek meg Roliék is és úgy megyünk.- ismertettem a terveimet.
- Rendben menj csak a barátaiddal , de vigyázz magadra.!- ment a konyhába.
- Oké na megyek készülni.- mondtam és felfutottam a szobámba. Gyors elmentem fürdeni meg hajat mosni. Gyors megszárítottam a hajam, sminkeltem és kerestem ruhát.
Kiválasztottam egy fekete térd föle érő szoknyás ruhát ami egybe részes és van a derekán egy nagy öv. Be göndörítettem a hajam végét és közbe felhívtam Katát.
- Szia Kata te is jössz velünk bulizni?- kérdeztem miközben kerestem a fekete magassarkú cipőmet.
- Szia. Igen Alizék már szóltak már kész is vagyok. Mindjárt jön értem Kevin és megyünk hozzád.- mondta és a háttérből zene szólt.
- Ja oksi akkor itt tali nálunk szia.- tettem.le miután ő is elköszönt. Megkerestem a fekete kistáskám és fogtam a telóm mikor épp csöngettek.
- Anya nyisd ki mindjárt megyek!- kiabáltam le.
- Jó!- kiabált vissza. Még gyors egy kis szájfényt tettem fel , eltettem a táskámba fogtam a pénzem. Gyors befújtam magam a kedvenc Angel parfümömmel és siettem le.
- Sziasztok!- köszöntem mosolyogva.
- Hali, szia, cső.- és ehhez hasonló köszönések hangoztak el tőlük. Alizon egy piros egybe részes ruha volt fekete magassarkú cipővel és egyenes hajjal. Lola egy fehér nadrágos egybe részest vett fel göndör hajjal. Kata pedig cicanacit és hosszú fehér felsőt kivasalt hajjal.
- Mehetünk?- kérdezte Àdi és oda ment Lol mellé. Jujcii. Lola fülig érő mosollyal ment ki az ajtón. Roli oda jött hozzám.
- Gyönyörű vagy.- súgta a fülembe.
- Köszi.- pirultam el.
- Vigyázzatok magatokra.!- kiabált utánunk anya.
- Úgy lesz szia.- mentünk ki az ajtón.

16.rész

Január 30. Péntek

Patrícia szemszöge:

Épp Alizzal beszélgettem, amikor Lola toppant be az ajtón. Lihegve köszönt és felrakta a fehér kabátját a fogasra.
- Szia!- köszöntünk vissza Alizzal.
- Patri nagyon sajnálom, hogy nem hittem/hittünk neked! Sajnálom, hogy idejutottál ez miatt!- kezdte el a monológot.
- Semmi baj, de ugye most nem fogsz egy órán át erről beszélni?- kérdeztem vigyorogva.
- Ja, nem.- mosolygott Lola.
- Hoztál magazint?- kérdezte Aliz.
- Van nálam, mert még mindig magamnál hordozom azt, amit beletettél.
- Nagyszerű, akkor ideadnád?- kérdezte Aliz röhögve.
- Vedd ki a táskámból.-utasította Lol.
- Rendben, akkor majd később.- közölte. Miközben a párbeszéd lefolyt én ide-oda néztem, mert mindketten az egyik oldalamon ültek.
- Ja igen, Patri mielőtt elfelejtem mondani ,hogy 2 hét múlva lesz röpi meccsünk mondta a tesi tanár!- mondta Lola.
- De jó! Remélem addigra már kiengednek innen! Utálok itt lenni.- rázott ki a hideg. Erre mind hármam felnevettünk.
- Várjatok, kaptam egy üzit!- tette fel a kezét Aliz.
- Oksi.- mondtuk egyszerre Lolával.
- Kornél az azt írta,hogy jönnek be.- tette el a telefonját.
- Oké. Na és Lol tetszik neked valaki?- kérdeztem és közben huzogattam a szemöldököm. Elpirul.
- Na, válaszolj!- szállt vissza Aliz is a beszélgetésbe.
- Hát izé van egy srác.- mondta mosolyogva.
- Ki az?- kíváncsiskodtam.
- Elmondom ,mert megbízok bennetek ,de senkinek se mondjátok el!- nézett ránk.
- Jó jó csak mond már..!!- türelmetlenkedett Aliz.
- Àdám.- mondta ki a nevet. Aliz és én el mosolyodtunk Hát én ezt már sejtettem,de nem voltam benne teljesen biztos.
-Sejtettem.- mondtam továbbra is mosolyogva.

15.rész

* Patrícia szemszöge

Arra ébredtem fel, hogy valaki halkan kopog az ajtón és lassan benyit. Meglepődtem. Aliz volt az. Nem tudom miért jött be? Úgy tudtam, hogy nem vagyunk most olyan jóban, vagyis haragszik, amiatt, hogy valaki írt a telómról üzenetet. Egy szürke pulcsit, farmert, és egy sport cipőt viselt. Olyan Alizos volt. A kabátját fölrakta a fogasra és leült a székre. A hátam mögött volt. Egy darabig hallgattam, viszont egy idő után megszólaltam.
- Hogy-hogy bejöttél?- kérdeztem rekedt hangon, álmosan. Nem láttam az arcát, de szerintem meglepődött, hogy megkérdeztem.
- Hoztam valamit. És amúgy látogatóba.- közölte velem a hírt. És mit hozott. Gondolom újságot.
- Mit hoztál?- kérdeztem és közben megfordultam, hogy lássam.
- Hát. Gondolkodtam, hogy ezt régóta keresed,-kutatott közben a táskájában-de megtaláltam.- mosolygott és átnyújtotta a telefont.
- Köszi.- mondtam rekedt hangon és rámosolyogtam. Olyan sok bajt okozott ez a telefon, hogy valószínű spórolok pénzt és veszek egy másikat. Sok rossz köt ehhez a telóhoz és a legjobb, ha nem ragaszkodom hozzá. Mondjuk kár, mert nagyon szerettem.- Kinél volt?
- Hármat találhatsz.- mondta vigyorogva.- Edinácskánknál.
- Hogy én miért nem lepődök meg?- kérdeztem unottan és sóhajtottam egyet. Aliz csak nevetett a kijelentésemen.- Szerinted, hogy szerezte meg?- kérdeztem elgondolkodva. Komolyan fogalmam sincs.
- Lehet, hogy beosont kórházba, bár azzal a magassarkúval nem lehet szerintem osonni...- én csak nevettem a kijelentésen. Jól belehettem nyugtatózva, ha tényleg nem hallottam, hogy bejött.

* Lola szemszöge

Bár hamarabb megtudtuk volna, hogy ennél a kis szukánál volt a telefon. Akkor nem lenne Patri megint kórházban. Nagyon sajnálom, hogy nem beszéltünk vele, nem hallgattuk meg.
Bűntudatom van. Úgy érzem be kellene mennem, hozzá a kórházba. Igen az lenne a legjobb.
Gyorsan rendet rakok, be pakolok a táskámba, és leugrok a boltba valami csokiért.
Fel pattantam az ágyamról bevágtam a táskába a könyveket, füzeteket és a tolltartót. Bekotortam az ágy alá a dolgokat és futottam a szekrényemhez. Egy fekete kardigánt és farmert vettem fel tornacipővel. Leszaladtam a lépcsőn és kiabáltam anyának, de nem szólt senki vissza. Ezért gyorsan szereztem egy cédulát és ráírtam, hogy elmentem látogatóba.
Leraktam az asztalra és indultam is.
- Jó napot!-köszönt az eladó elkenődve.
- Jó napot!- köszöntem vissza illedelmesen. Beütötte amit vettem, kifizettem és már kész is voltam. Egy tábla csoki, egy kis üveg ásványvíz. Azt hiszem ez nem a nagy bevásárlás volt.
Miközben néztem a blokkot, sétáltam a busz megállóba. Annyira belemerültem, hogy nekimentem pár embernek, azok meg csak morogtam én meg sajnálom, bocsánat, elnézést szavakat használtam felváltva. Szerencsére nem kellet sokat várnom, jött is a busz. Kb. 20-25 perc alatt már ott is voltam a kórháznál.

14.rész

*Patrícia szemszöge

Jajj, ne! Már megint ez a hely...Miért kellet felébredni? Én már elhatároztam, hogy nem kerülök többé ide vissza. Mér vagyok, akkor itt. Simán megtehetném újra, úgy sincs itt senki. 
Miközben megint lázasan gondolkodtam rápillantottam a mellettem lévő asztalkára. Egy kis cetli volt és ez állt rajta: Sajnálom, hogy nem hittem, de jóvá fogom tenni. Megtalálom azt, aki ellopta a telefont. Roli.
A cédula mellet volt egy mp3 fülhallgatóval. Mit vesztek vele, ha megnézem van-e rajta valami jó zene. Volt rajta pár zene, ami tetszett és azokat jó sokszor meghallgattam. Egy idő után átváltottam rádióra, de közben egyre álmosabb lettem. Egy utolsó számot még lenyomattam, aztán inkább jobbnak láttam, ha pihenek.

*Aliz szemszöge

A suliban mindenki teljesen ledöbbent, azon, ami Patrival történt, ezért elég szótlanok voltunk. A legtöbben bent voltak a teremben. Mi Kornéllal kint ültünk a terem előtti kis padon kézen fogva.
- Be mész hozzá?- kérdezte a cipője orrát nézve.
- Be kellene. Be jössz velem?- kérdeztem vissza.
- Menjek?- kérdezett a kérdésemre.
- Aha légyszi!- rontottam föl és szorosan ölelgettem. Pont akkor jött a tanár.
- Aliz kérlek máskor ölelgesd a barátod!- szólt ránk a tanár és intett, hogy menjünk be. Én halkan megjegyeztem Kornélnak, hogy máskor is szoktam ölelgetni. Mire egymásra mosolyogtunk.
- Rendben mivel ma feltűnően csendesek vagytok, ezért mindenki csendben olvasgasson.
Egy kb. 15 perces késéssel Roli is becsattogott. Elnézést kért a tanártól és levágta magát a padjába. Ráhajtotta a fejét és óra végéig így volt. Óra után kimentünk az udvarra. Kicsit beszélgettünk, de a szünet nagy része inkább azzal telt el, hogy néztük, azokat, akik mellettünk mentek el. Pár osztálytársunk is elment mellettünk. Kik mások, mint a plázacicák?
- Elküldted?- kérdezte Krisztina, asszem ez a neve. Magassarkút viselt farmerrel és egy pólóval. Biztos nem fázik. Lehet, hogy ez még sok is.
- Mindjárt!- vigyorgott Edina. Szőke hajú kis ringyó. Mikor beléptek az ajtón. Roli telefonja rezgett.
-Mivan?- kérdezte Kornél. Roli csak megrántotta a vállát. Valamit beszéltek még nem figyeltem, de Roli azon röhögött. Mikor olvasta az üzenetet lefagyott a mosoly az arcáról.
- Miért nem fejezik már be?- kérdezte szép magyar szavakkal.
- Megint?- kérdezték a többiek.
- Aha, de ki küldheti?-kérdezte körbe nézve a társaságon.
- Nekem van egy sejtésem. - miután ezt kijelentettem elkezdtem gyors tempóban menni az épület felé. A többiek loholtak utánam.
-Aliz várj! Hova mész?- kérdezte Lola. De nem válaszoltam csak azon voltam, hogy minél előbb a terembe érjek.Felértem és a tekintetemmel meg is találtam.
- Te hülye r*banc!!- üvöltöttem- Azonnal add vissza!- üvöltöttem még jobban és közelebb léptem hozzá egy lépéssel. Meg se mert mukkanni.
- Add már ide!- mentem még közelebb. Kivette a táskájából és nekem adta.
- Ezt nem úszod meg ennyivel és örülj,hogy most nem megyek neked..!!!- mondtam és ott hagytam.

13.rész

*Kíra szemszöge

Miután megkaptam az üzenetet, majdnem elbőgtem magam csak azon voltam, hogy minél hamarabb hazaérjek. Miközben futottam át a folyosón a nővéremék osztálytársai ott voltak és beszélgettek. Látták, hogy futok és immáron sírtam is szóval ezt is látták. Már alig láttam és nagyon kifáradtam úgyhogy megálltam. Gyors lépteket hallottam magam mögül.
Megfordultam, Roli és Aliz futottak felém.
- Mi az mi történt és hol van Patrícia?- kérdezte Aliz megrémülve. Nem tudtam válaszolni egy hang se jött ki a torkomon gyorsan megkerestem a telefonom, üzenetek és már nyújtottam át nekik. Mindketten elszörnyedtek, ezután rám néztek.
- Futás!-mondta Aliz és mindannyian elkezdtünk futni haza. Útközben majdnem elütött egy autó, ezért Roli elkezdett a sofőrrel üvöltözni. Alig bírtuk elrángatni. Mikor az ajtó elé értünk nem találtam a kulcsom.
- Na megvan már??- türelmetlenkedett Aliz.
- Igen.-mondtam és kiakartam nyitni az ajtót ,de nagyon remegett a kezem. Aliz elvette a kulcsom és kinyitotta. Gyorsan bementünk és felrohantunk az emeltre Aliz és Roli a fürdőben meg lent keresték én meg a szobákban. Bementem az ő szobájába és azt hittem elájulok. Ott feküdt eszméletlenül oda futottam hozzá.
- Aliz Aliz gyertek!!- kiabáltam. Hallottam ahogy feljönnek a lépcsőn.
- Úristen Patti!- futott Aliz is oda.
- Mi az megtaláltátok?- rontott be Roli is, kétségbe esett arccal.- Azt a rohadt élet.- szitkozódott.- Rendben én felveszem, ti pedig hívtok mentőt. MOST!- sürgetett minket, mire én felpattantam és kotorásztam a telefonom. De sehol sem találtam. Miért kell nekem mindent elpakolni mindenhova.
-Megvan?-jött oda hozzám Aliz és mivel eszeveszettül ráztam a fejem ő is neki kezdett kotorászni.
- Na végre!- kiáltott fel Aliz, mikor megtalálta a telefont és máris tárcsázta a számot.- Jó napot! A barátnőm bevett egy csomó gyógyszert, jöjjenek kérem azonnal. Persze diktálom!- miközben Aliz a számot diktálta visszamentem a nővérem szobájához, de megálltam az ajtó előtt.
- Itt ne hagyj, mert nem tudom mit csinálok nélküled!-mondta Roli, gondolván, hogy senki sincs ott. Vártam egy kicsit, bekopogtam és benyitottam.
- Mindjárt jönnek a mentők!- mondtam egyhangúan és a nővéremet néztem közben.
- Remélem még időbe ideérnek!- mondta teljesen kétségbe esetten. De nem csak ő volt az. Mindhármunk teljesen ki volt. 5 perc telhetett el és hallottuk, hogy megjöttek a mentők. Aliz és én gyorsan lefutottunk.
- Jó napot!- köszönt egy férfi gondolom ő volt az orvos.
- Jó napot! Kérem siessenek!- mondtam sírva. Felmentünk a nővéremhez.
- Mi történt? -kérdezte az orvos és közbe oda sietett a nővéremhez.
- Be vett egy csomó altatót öngyilkos akart lenni még egy üzenetet is írt.- szipogtam és nagyon reméltem,hogy az orvos érti amit mondok.
- Azonnal kórházba kell vinnünk vagy meghal!- tette a hordágyra a mentős.
Erre a kijelentésre még jobban elkezdtem sírni és Aliz is. Roli is alig tudta tartani magát.A mentősök elvitték. Nem sokára mi is bemegyünk. Szóltam anyunak ő már úton van a kórházba. Mi meg Pati sulijába mentünk szólni a többieknek. épp szünet volt. Kint voltak.
- Sziasztok!- köszöntem halkan és szipogva.
- Aliz mi a baj? Miért mentetek el?- kérdezte Lola.
- Pati öngyilkos akart lenni, most vitték be a kórházba életveszélyben van!- zokogott Aliz. Ahogy végig mondta Lola és Kata is elkezdett sírni.
- Micsoda??- döbbent le Ádám.
- És tényleg nem volt meg a mobilja, egy csomót kerestük minden hol de nem találtuk. Nem ő írta az smseket nektek!- mondtam sírva.

12.rész

A Roli? - kérdezte mosolyogva.
-Igen.-erre bejöttek a többiek. Nem történt semmi különös. Sokáig beszélgettünk meg hülyültünk, aztán mentünk haza. Út közbe is sokat röhögtünk aztán elköszöntünk és mindenki ment haza. Otthon már semmi nem volt anyával meg Kírával beszélgettem egy kicsit utána felmentem a szobámba. Lezuhanyoztam ,és olyan fáradt voltam,hogy mentem aludni. Végre a saját ágyamba aludhatok. Lefeküdtem és rögtön el is aludtam.

* 5 hónappal később*
Január 10. Szerda

Hát régen írtam sok minden történt ez alatt a 4 hónap alatt. Anya és apa elváltak és már mindkettőjüknek van valakije. Anya még nem mutatta be nekünk a barátját. Azt mondta még kicsit korai lenne hát jó az ő dolga. Ha ő boldog akkor örülök neki. Apa elköltözött de nem messze, a barátnőjével össze költözött, jó fej csaj. Egy évvel fiatalabb apunál Evelinnek hívják. Aliz és Kornél össze jöttek. Ennek nagyon örülök aranyosak együtt nagyon. Kata és Kevin is együtt vannak. A többiek is megvannak , Rolival semmi nincs. Sokszor nem értem. Na mindegy. Minden oké...volt eddig a mai napig. Úgy kezdődött,hogy anya keltett mivel már 2 napja nem találom a telefonom.Na de kezdem az elején. Reggel szokásosan nehezen keltem fel. Felöltöztem, fogatmostam, sminkeltem( szempillaspirál, szemceruza, szájfény) stb. Elindultam a suliba. Szokásosan felmentem a terembe..na és innen semmi nm volt a régi..
- Sziasztok.- köszöntem mindenkinek, de senki nem köszönt vissza. Ez fura mi van itt? Nem értem.
- Mi a baj?- mentem oda a többiekhez. Senki se válaszolt.
- Na jó most már mondjátok el mi a fene bajotok van ?!-
- Még,hogy mi bajunk van?- szólalt meg Lola.- Hát ez!- mutatta a telefonját. Egy üzenet volt tőlem MA reggel.
- Ezt nem én írtam! Már 2 napja a mobilomat se találom!!- néztem rájuk.
- Aha persze, jó duma.- mondta Roli.
- Nem hiszitek el?? - kérdeztem hitetlenkedve. Én sose hazudtam nekik.
- Nem!- vágták rá szinte egyszere. Nagyon fájt,hogy a saját barátaim nem hisznek nekem. Elmentem a helyemre. Igazából ma egész nap a suliba egyedül voltam. Órákon se tudtam figyelni. Hogy lehet az,hogy a barátaim nem hisznek nekem? És hol lehet a telefonom, kinél? Nem tudom. A napot valahogy túléltem és kicsengettek. Haza mentem felfutottam a szóbámba bezártam az ajtóm és kitört belőlem a zokogás. Nagyon nagyon fájt ez az egész dolog. Adddig sírtam ameddig álomba nem merültem.

* 1 hét múlva*

Még mindig semmi. Azóta senkivel se beszéltem nem,hogy az iskolába de még itthon se. Teljesen depressziós lettem..azóta sincs meg a telefonom. Ma megpróbáltam beszélni a többiekkel de még arra se méltattak,hogy egy szót se szóljanak hozzám. Ekkor döntöttem el egy dolgot. Még órák előtt haza mentem. Senki se volt otthon anya dolgozott Kíra suliba volt. Oda mentem a gyógyszeres szekrényhez kivettem egy doboz altatót. Megkerestem a régi telefonomat és írtam egy üzenetet a húgomnak.:" Szia. Te is tudod nincs meg a telefonom ezért ezen írok most neked. Tudom sokszor veszekedtünk de én nagyon szeretlek , ne haragudj,ha esetleg megbántottalak.
valamivel. Tudod van amikor az ember már nem bírja ezt a sok fájdalmat, és feladja. Hát most velem is ez van. Nagyon vigyázz magadra. Nagyon szeretlek. És majd talán egyszer még találkozunk. Puszi.Patti." És elküldtem. Letettem az asztalra a telefont a gyógyszert felvettem a földről és beszedtem az egész dobozt. Éreztem ahogy egyre jobban csúkodnak le a szemeim. Aztán minden elsötétült.

11. rész

Másnap a telefonom csörgésére keltem. Anya hívott. 
- Szia kicsim, a húgod mondta mi történt jól vagy?- aggodalmaskodott. - Ne haragudj, hogy nem mentünk be hozzád, de a bíróságon voltunk a válás miatt.- fejezte be.
- Szia anya, igen jól vagyok. Köszi, semmi baj. - válaszoltam.
- Jól van kicsim menjek be? Mikor engednek ki?- kérdezgettet. 
- Nem kell anya. Alizék jönnek be velük megyek haza délután.- válaszoltam. Még beszélgettünk kicsit utána anya elköszönt. Megpróbáltam vissza aludni, hiszen csak 6:30 volt. De már nem tudtam. Inkább a telefonomról felmentem Fb-re. Rögtön jött egy üzenetem. Aliz írt.
Aliz: Szia csajszi!  Te már fent vagy? 
Pati: Szia!  Aha, anya hívott és már nem tudtam visszaaludni.
Aliz: Ja értem. 
Pati: Na, és mi van Kornéllal? 
Aliz.: Semmi, szerintem észre se vesz! :c
Pati: :c Ne szomorkodj! Beszéljek vele? 
Aliz: Miről? 
Pati: Hát ,hogy ki tetszik neki! 
Aliz: Oké.  Na megyek délután megyünk be hozzád! Vigyázz magadra! Puszi. . Szia! 
Pati: Jól van! Ti is! Puszi. . Szia! <33
Aliz kijelentkezett. Nem sokkal később én is. Halálra untam magam ameddig nem jöttek a többiek. Már azt hittem sose lesz 13:00!! De végre eljött és a többiek meg is jöttek.
- Sziaaa!- rontott be Kevin mögötte a többiek.
- Sziasztok! Végre már halálra untam magam!- panaszkodtam.
- De most már itt vagyunk!- jött oda Lola.
- Igen. Beszélhetnék veled Kornél?- kérdeztem meg, mire Aliz felkapta a fejét.
- Persze!- válaszolt kicsit furán. A többiek kimentek.
- Figyú, lehet ez most hülyén fog hangzani, de tetszik neked valaki? - kérdeztem,de mielőtt válaszolt volna folytattam.- Nem azért , kérdezem mert tetszel! Mert nem, ne értsd félre, de amúgy helyes vagy az tény!!- fejeztem be. Elröhögte magát.
- Hát, igen van valaki aki tetszik.- válaszolt őszintén.
- Ki az? - kíváncsiskodtam.
- Hát Aliz. - mondta és én meg fülig érő mosollyal ültem az ágyon.
- Neki is te!- kacsintottam rá. Elmosolyodott.
- Tényleg?- mosolygott még mindig.
-Aha.- válaszoltam én is.
- Na és neked?- kérdezte.
- Elmondom, ha nem mondod el senkinek még az illetőnek se!-
- Jó. Mond már!- kíváncsiskodott most meg ő.
- Jól van. A Roli az!-mondtam ki.

10.rész

Most már kinyitottam a szemem.
- Jó napot kis asszony! Hogy érzi magát?- kérdezte a doktor.
- Jól érzem magam , de fáj a fejem.- fogtam az imént említett testrészemet.
- Ez érthető!- mondta a doki. De ezt,hogy érthette? Miért érthető és mi a fenének vagyok itt? Nem tudtam ezeket megkérdezni a dokitól, mert elkezdett megvizsgálni.
- Pihenjen kis asszony! - mondta és ki is ment. Aztán kopogást hallottam, utánna benyítottak Roli volt az.
- Szia.- köszönt halkan.
- Szia. -köszöntem vissza.
- Figyelj, lehet nem ez a legmegfelelőbb pillanat de szeretnék neked mondani valamit...- kezdte de a többiek berontottak.
- Jaj , úgy örülök, hogy nincs semmi bajod!!- futott oda hozzám és kezdett el szorongatni a húgom.
- Miért mi bajom lenne?? Egyáltalán , hogy kerülök ide??- tettem fel a kérdéseim. A többiek arcáról egyből lefagyott a mosoly.
- Nem emlékszel mi történt??- kérdezte Lola kikerekedett szemekkel.
- Nem ,kéne??
- Hát igen! - mondta Kata.
- Jó akkor mondjátok már el mi történt?!- kezdtem ideges lenni,hogy nem mondják el.
- Hát jó röviden az történt,hogy a parkban voltunk..- kezdett mesélni Aliz, de közbe vágtam.
- Igen arra emlékszem.- mondtam.
- Na és akkor oda jött Edinácska és te neki mentél, elkezdtetek verekedni. Az a liba meg meglökött, te beverted a fejed és elájultál.- fejezte be. Nekem pedig bevillantak a képek.
- Hát persze már emlékszem.- csettintettem - hogy is felejthettem el!- mondtam a többiek pedig megkönnyebbültek.
-Az a ribizligizi ezt még megbánja!-mondta Aliz.
- Ne foglalkozz vele! - mondtam. És eszembe jutott,hogy Roli mondani akart valamit.
- Roli mit is akartál mondani mielőtt bejöttek a többiek?- kérdeztem tőle.
- Mindegy nem fontos!- mondta mosolyogva. De láttam rajta,hogy ez a mosoly nem őszinte. Nem akartam pedzegetni a dolgot.
- Hát oké.- mondtam kicsit furán.

9.rész

- Patti! Kelj már fel!- üvöltött Kíra zokogva, és ő is elkezdte rázogatni. De semmi. Nagyon megijedtem!
- Hívjátok már a mentőket!!- kiáltottam rájuk.
- Jó várj adjon valaki egy telefont, az enyém lemerült! - mondta Ádám.
- Itt van! - adta oda Kornél az övet.
-Kérlek Patti! - rázogattam tovább, abban reménykedve, hogy felkel. Ádám telefonált.
- Jó napot! Egy mentőt kérnék, de sürgősen!! - mondta. Elmondta hol vagyunk. És letette.
- 5 perc és itt vannak.- idegeskedett ő is. Nagyon féltünk , hogy lesz valami baja. Annyira ideges vagyok. Nagyon remélem nem lesz semmi baj! 5 perc múlva itt voltak a mentők. Elvitték, mi meg mentünk be utánuk. Közben felhívtuk vagy is Kíra hívta a szüleit de nem érte el őket.

Patrícia szemszöge:

Felébredtem és nem tudtam, hogy hol vagyok. Körbe néztem és megállapítottam, hogy valószínűleg egy kórházban fekszem. Mi történhetett? Miért kerültem ide? És hol vannak anyáék? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben, amikor valaki csendben benyitott az ajtón. Mivel lassan nyitotta ki, ezért gyorsan lehunytam a szemem, csak résnyire hagytam nyitva. Ha jól láttam Roli jött be az ajtón, de nem voltam benne biztos. Leült a mellettem lévő székre és én így háttal voltam neki. Mielőtt leült volna alaposan megnéztem, hogy ébren vagyok-e.
- Sajnálom.-mondta halkan.Roli volt az. Nem tudta, hogy fent vagyok, ezért azt sem gondolta, hogy hallom. Mondani akartam volna, hogy semmi baj, de nem tudtam, hogy mi történt.- Kár, hogy nem értem oda előbb. Még mindig nem tudtam, hogy mi lehetett. Előbb odaérni? Hova? Nem később egy orvos nyitott be. -Jó napot!-köszönt Roli csendesen.
-Jó napot fiatal ember!-felelte a doki.
-Hozzátartozója?
-Nem csak a barátja.
-Értem. Ez esetben megkérném, hogy fáradjon ki egy kicsit. 
-Rendben doktor úr, de később visszajöhetek, ugye? 
-Természetesen- felelte a doki egyhangúan.

8.rész

Elkeztem felé menni. Megfogtam a haját és téptem. Aztán egyszer csak minden elsötétült.

* Roli szemszöge*

A parkban voltunk. Nekem az a csók járt az agyamban, vissza csókolt. Talán ő is szeret engem?? Fogalmam nincs. Aliz felhívta Pattit.
- Mindjárt jönnek a húgával!- mondta.
- Oké.- válaszolt Lola. 10 perc múlva már itt voltak.
- Sziasztok! - köszöntek.
- Hellosztok.- köszöntünk vissza.
- Ő itt a húgom Kíra!- mutatta be a lányt.
- Ők pedig itt Kata, Kevin, Ádám, Ben, Kornél és Roli. - mutogatott össze vissza ránk. - Alizt és Lolát meg már ismered! - mosolygott.
- Jobban vagy?? - kérdezte Aliz.
- Igen, köszi! - válaszolt Kíra mosolyogva.
- Akkor jó!! - mondta. Mindenki elkezdett beszélni vagy is kiabálni. Patti nagyon elbambult.
- Hé haver!! - szólt rám Kornél.
- Mond , mi van??? - szóltam vissza eközbe pedig végig Pattiékat néztem, ahogy beszélgetnek valamiről.
- Mikor mondod meg neki?? - biccentett Alizék írányába.
- Nem tudom!- túrtam bele a hajamba.- És te Aliznak??? - kérdeztem kapásból.
- Passz!! - röhögte el magát kínjába.
- Na ezek meg mit keresnek itt??- kérdezte Kata. Oda néztem , Edináék jöttek.
- Kik ezek? - kérdezett Kíra.
- Plázacicák. Mindenkire rá hajtanak.- válaszolt Lola.- Utáljuk őket!
- Patti majd nem neki ment a középsőnek.- mondta Kata.
- Tényleg?- kérdezte Kíra.
- Ja! - mondta unottan.Szeretem a stílusát.
- Mit kerestek itt? - kérdezte Edinát Aliz nem túl kedvesen. - Közterület! - mondta és oda jött hozzám!
- Senki nem hívott titeket!! - mondta Patti flegmán.
- Hozzád senki sem szólt! - mondta nyávogva.
- Nyávogást hallottam?? nézett körbe Pati , a többiek elröhögték magukat. Erre nem mondott semmit , ehelyett rámászott.!
- Találtatok még egy nyomit a szánalmas kis csapatotokba? - nézett a Kírára.Láttam Patin,hogy nem sok kellett, neki,hogy neki mennyjen. Már ökölbe szorította a kezét.
- A szánalmasok itt egyedül Ti vagytok! - szólt vissza neki Aliz elég dühösen. Kevin lefogta az egyik karját. Pattinak még mindig ökölbe volt a keze. Lenéző pillantással nézett Kírára és Alizra. Elkezdett felé menni. Mire lefoghattam volna már tépte a haját, Edina is elkezdte őt tépni. Aztán meglökte Pattit , aki hátra esett és már csak annyit láttam,hogy a földön fekszik.
- Te úristen!!!- ordított fel Lola.
- Te hülye r*banc, nézd meg mit csináltál!!- futott felé Aliz. Alig lehetett lefogni! -
- Patti hallasz?? Kérlek válaszolj!!- rázogattam rémülten.

7.rész

*Parkban*
 -Sziasztok! - köszöntünk a többieknek.
 - Hellosztok!- köszöntek vissza. 
- Ő itt a húgom Kíra! - mutattam be a húgom. 
- Ők pedig itt Kata, Kevin, Ádám, Ben, Kornél és Roli. - mutogattam rájuk.
 - Lolát és Alizt meg már ismered!- mosolyogtam Kírára.
 - Jobban vagy? - kérdezte Aliz Kírát. 
- Igen köszi.- válaszolt.
 - Akkor jó!- mondta. Mindenki elkezdett beszélgetni mindenkivel. Nekem csak az a csók járt a fejemben. Mit jelentett ez? Vajon ő mit gondol vagy érez? Ajj, nem tudom!
 - Patti! - húzta el a kezét Kevin előttem. 
 - Hm? - kérdeztem ,feleszmélve a gondolataimból.
 - Minden oké? Jól vagy? - kérdezett , és egy kis aggodalmat véltem felfedezni a hangjában.
 - Persze , minden oké. Miért ne lennék jól? kérdeztem vissza.
 - Nem tudom!
 - Na ezek meg mit keresnek itt? - kérdezte Kata. Oda néztem és nocsak kiket láttam? Hát a plázacicákat! Pff!
 - Kik ezek? - kérdezte Kíra.
 - Plázacicák mi csak így hívjuk őket. Mindenkire rá hajtanak!- válaszolt Lola. - Utáljuk őket! 
 - Patti majdnem neki ment a középsőnek.- mondta Kata. 
- Tényleg? - kérdezett Kíra. 
- Ja. - mondtam unottan. Pont ide is értek.
 - Mit kerestek itt? - kérdezte Edinát Aliz nem túl kedvesen.
 - Közterület! - mondta és oda ment Rolihoz!!!
 - Senki nem hívott titeket!! - mondtam flegmán.
 - Hozzád senki sem szólt! - mondta nyávogva.
 - Nyávogást hallottam?? néztem körbe , a többiek elröhögték magukat. Erre nem mondott semmit , ehelyett rámászott Rolira.!
 - Találtatok még egy nyomit a szánalmas kis csapatotokba? - nézett a húgomra.Nem sok kellett, hogy neki mennyek. Már ökölbe szorítottam a kezem. 
- A szánalmas itt egedül Ti vagytok! - szólt vissza neki Aliz elég dühösen. Kevin lefogta az egyik karját. Nekem még mindig ökölbe volt a kezem. Lenéző pillantással nézett a húgomra és Alizra. Elkezdtem felé menni

6.rész

Szeptember 3. Szerda Folytatás:
- Menjünk be. – mondtam Rolinak.
- Jó gyere menyünk. – nyitotta ki az ajtót. Bementünk a húgom még aludt. Szegény, olyan szörnyű volt így látnom. Megint elkezdem sírni. Rolli megölelt. - Nyugi nincs semmi baj, a húgod elájult, de ha felkelt haza is viheted. Nem lesz semmi baj.- nyugtatott Roli. - Biztos? - kérdetem. - Biztos. - mondta és megölelt. Aztán. megcsókolt. Úristen megcsókolt! Wááá!! Visszacsókoltam. A ˇmeghittˇ pillanatunkat a húgom szakította félbe.
- Patti!- mondta még csukott szemmel.
- Itt vagyok!- mondtam neki és nyomtam egy puszit a homlokára.
- Patti, öhm, figyelj, nekem most el kell mennem ne, haragudj! – nyomott egy puszit az arcomra és elrohant.
- Hol vagyok? – kérdezte Kíra.
- Kórházban. – válaszoltam.
- Anyuék? - kérdezte és itt nem akartam neki hazudni.
- Nem érték el őket , ezért engem hívtak amikor hallottam mi van annyira meg ijedtem nem akarom ,hogy valami bajod legyen!! – mondtam neki könnyezve.
- Hé nyugi Patti jól vagyok látod!- ölelt meg jó szorosan. Viszonoztam.
- Na gyere mennyünk haza!- mondtam és segítettem neki felállni. Elkészült és mentünk is. Otthon nem volt senki sem, gondolhattam volna. Aliz hívott mondta mennyek ki a parkba.
- Jó megyek ,de Kírát is viszem!- mondtam.
- Oké gyertek várunk , puszi. - mondta és letette.
- Kíra gyere mennyünk a parkba. Bemutatlak az osztálytársaimnak! – kiabáltam neki.
- oké, mennyünk. – mondta és már el is indultunk.

6.rész

Szeptember 3. Szerda
Este még vissza írtam Rolinak : Igen nekem is tetszett ,a körülményekhez képest.. tényleg még egyszer köszönöm jó éjszakát! xPati . Aztán a húgommal foglalkoztam szegény teljesen kiborult.
- Húgi nyugodj meg kérlek!Ne sírj!- mondtam neki én is már pityeregve.
- Nem tudok megnyugodni!- mondta és megint elkezdett zokogni. 
- Gyere próbáljunk meg elaludni,holnap suli!- mondtam és megöleltem.
- Jó!- mondta és lefeküdt mellém.
- Jó éjt!- pusziltam meg.
- Neked is!

*Reggel*

Szeptember 4. Csütörtök Az ébresztőmre keltem. Még egy kicsit visszafeküdtem 5 percre, utána keltettem Kírát is.
- Kíra kelj fel!- mondtam.
- Jó. – válaszolt és felkelt.
- Jól érzed magad? Olyan sápadt vagy, gyere ide!- hívtam magamhoz. Meg néztem van-e láza de nem volt.
- Igen jól vagyok. – felelt és átment a szobájába. Aggódom érte. Na mindegy kimentem a fürdőbe megmosakodtam felöltöztem, sminkeltem ( szempillaspirál, szemceruza, szájfény) és mire kész lettem indulhattam is. A lányok már vártak rám!
- Sziasztok! – köszöntem nekik.
- Szia ,jobban vagy már? – kérdezte Aliz.
- Igen kicsit, de a húgom teljesen kiborult aggódom miatta olyan sápadt volt most reggel.
- Szegény. – mondta Lola.
- Na, inkább menjünk gyertek. – mondtam.
- Igen menjünk. – mondták a lányok. A suli előtt ott álltak a többiek, oda mentünk.
- Sziasztok. – köszöntünk mindenkinek két oldalas puszival.
- Hello. - köszöntek vissza. - Jobban érzed magad? – kérdezte Roli.
- Igen, köszi. - mosolyogtam rá.
- Akkor, rendben.-mosolygott vissza rám.
- Aliz eljössz büfébe??-kérdezte tőle Ádám.
- Ja persze menjünk.-mondta álmosan Aliz. Na mi van nem a aludta ki magát?? Mielőtt ezt kimondtam magamban már mentek is a büfébe.
- Bemegyünk?-kérdezte Kornél. Nem volt valami jó az idő. Kissé beborult és szeles volt az idő. Néztem ahogy a suliba beslisszolnak a felettünk járó diákok. Mielőtt megindultunk volna befele Kevin és Ben futottak a sulihoz.
- Hello.-köszöntek egyszerre. Reggel mindenki eléggé le van amortizálva, ezért mindenki vagy köszönt vagy nem vagy morogtak egyet. Még egy pár percig álltunk aztán mindenki úgy látta jónak, ha bemegyünk. Első órán Papp tanárnővel röpdolgozatot írtunk. Mindenki nézett össze-vissza, mindenki kétségbe volt esve. Krisztina, Kata és Viktor készült, ezért nekik elég könnyen ment. Nekem, azért kicsit nehezebben, de megtudtam oldani a feladatokat. Kiszedtem a tolltartómból egy pappírt és gyorsan leírtam a válaszokat. És oda adtam Aliznak meg Lolának. Mikor a tanár nem nézett felénk, hanem a naplót bújta gyorsan megkopogtattam Roli vállát. Szépen lassan hátrafordult és kérdőn nézett rám.
- Tudod?-kérdeztem elég halkan, de nagyon gyorsan. -Úgy ahogy.-mondta vigyorogva. Mint óra végén kiderült az úgy ahogy annyit jelentett, hogy tudott egy feladatot hibásan.
A következő óra rajz volt. Mindenki szereti kivéve a pláza cicákat. Állandóan nyafognak, hogy grafitos lesz a kezük meg ilyenek, szóval borzalom!! Mindenki utálja őket, de ők ezt vagy nem veszik észre vagy nincs agyuk.. inkább a másodikra tippelek! Becsöngettek, jött a rajztanár.
- Jó reggelt gyerekek! – köszönt kedvesen.
- Jó reggelt Andrea tanárnő! – köszöntünk vissza, hát ez inkább ilyen kórusba volt, de mindegy. - Ma azt szeretném, hogy árnyékos rajzokat készítsetek nekem! Bármit rajzolhattok, amit szeretnétek, csak használjátok az árnyékolást. -Jó munkát! – mondta és leült a tanári asztalhoz.
- Fú, nekem tökre tetszik ez a feladat!! – lelkesedett be Lola.
- Nekem is!- vágtam rá.
– Na, kezdjük. – mondtam magamba. Én egy sétáló párt rajzoltam le, akik egymás mellet mennek és fogják egymás kezét. Nekem tetszett most ez a rajzom kivételesen, mindenki azt mondja, ügyesen rajzolok, de szerintem nem igaz.
- Pati mutasd lécciii.! – kérlelt Lola.
- Oké várj egy pillanat. – gyors még kicsit satíroztam rajta és kész is volt. Megmutattam neki.
- Ez tök király, olyan szépen rajzolsz! – mondta és elvette tőlem.
- Köszi. – mondtam mosolyogva.
- Jól van, remélem mindenki kész. Kérem a rajzokat!- szólt a tanárnő. Mindenki kivitte, átnézte őket és megszólalt. - Ez nagyon szép rajz, de nem tudom kié, mert nincs rajta név. – mondta.
- Az enyém, bocsánat elfelejtettem ráírni. – jelentkeztem.
- Rendben semmi baj nagyon szépen rajzolsz! – dicsért meg.
- Köszönöm. – mosolyogtam rá.
- Mehettek kicsöngettek.
- Te tényleg szépen rajzolsz!- jött oda Kata és a fiúk.
- Köszi. – mondtam. Csörgött a telefonom ismeretlen szám volt az.Felvettem és egy idős férfihang szólt bele.
-Jó napot!Horváth Patríciával beszélek?-kérdezte.
-Igen én vagyok.
-Rendben. Mivel a szüleit nem értük el magát kellet felhívnunk, hogy közöljük, a testvére Horváth Kíra a mai napon kórházba került, mert elájult tanítás közben.- Roli látta az arcomon, hogy lesápadtam, ezért oda lépett és megfogott, hogy ne essek össze. A többiek már rég nem voltak ott, mert elmentek le az udvarra.
-Úristen! És melyik kórházban van??-kérdeztem sírógörccsel és már Roli is kezdett idegesnek tűnni. A férfi gyorsan lediktálta a címet és megkértem Rolit, hogy írja le egy lapra. Miközben írt megkérdezte, hogy mi történt én meg gyorsan elhadartam neki. Szegény, nem tudom, hogy értette, mert félig szipogva, félig nagyon gyorsan mondtam.
-És akkor most mi lesz?- kérdezte a lapot odaadva.
-Hát be kéne mennem-mondtam kétségbeesett hanggal.
-Csak nem tudom hogyan.
-Akkor bekísérlek gyere menjünk.-mondta és már meg is indított.
-Várj, mennyünk oda szólni a többieknek,hogy elmentünk.!- mondta Roli. Én csak bólintottam. Ki mentünk az udvarra oda a többiekhez Aliz rögtön kiszúrt minket!
- Pati, úristen mi a baj mi történt?? – kérdezte amikor meglátta , hogy zokogok.
- Kí- Kíra..- nem tudtam befejezni , mert megint elsírtam magam.
- Pati mond már mi van Kírával!!- kérdezte Lola. Roli láthatta rajtam ,hogy megszólalni se tudok ezért ő mondta.
- Kórházban van, rosszul lett az iskolába most hívták Patit ,mert a szüleiket nem érték el.!- mondta helyettem.
- Szegény és mitől lett rosszul? – kérdezte Kata.
- Nem tudom ,de én megyek!- válaszoltam.
- Mennyünk!- mondta Roli. – Lécci mondjátok el az Ofőnek!- kértem meg őket. - Persze, hívj ha megtudtál valamit!!- szólt utánunk Aliz.
- Oké. – válaszoltam.
–Köszi, hogy eljössz velem!- mondtam Rolinak.
- Nincs mit. – mondta Roli és megölelt.
– Na mennyünk gyere!
- Oké. – mondtam. 15 perc alatt oda értünk a kórházba.
- Jó napot!- mondtam a recepciósnak. – Megtudná mondani hol találom Horváth Kíra szobáját ?- kérdeztem .
- Jó napot! Földszint 20. kórterem. - válaszolt.
- Köszönjük. - mondtam és elindultunk megkeresni. Épp a doktor úr volt bent nála.
- Doktor úr mi baja a húgomnak?- kérdeztem.
- A stressztől elájult nem bírta már , és ezért volt ,de már ma haza mehet a felkelt!- mondta a doktor kedvesen.
- Köszönjük. – fogott vele kezet Roli.

5.rész

Szeptember 3. Szerda
Tök boldogan aludtam el. Na de rátérek a mai napomra. Kiabálásra keltem fel, megnéztem mennyi az idő 6 óra, pont szólt az ébresztőm. Felkeltem az ágyamból és lementem a lépcsőn. Anya meg apa már megint veszekedtek. Már régóta ez megy, nagyon félek,hogy elfognak válni. Fel se tűnt nekik,hogy ott állok és hallom amit beszélnek.
- El akarok válni..!!- mondta anyu idegesen.
-Remek én is..!- mondta apu is ingerülten.
-Nem, nem válhattok el!!- kiabáltam már sírva és felszaladtam a szobámba. Apuék utánam jöttek ,de én bezártam az ajtóm kulcsra. Gyors elkészültem ,már 7:00 volt. Felvettem a cipőm meg a táskám és már menni akartam, de anyáék utánam szóltak.
-Kicsim várj már, beszéljük meg!- mondta apu.
-Nem hagyatok békén!!- mondtam és kimentem a házból. A lányok már ott voltak.
-Szia Pati. - köszöntek vidáman.
- Mi a baj Pati miért sírsz?- kérdezte Aliz aggódva.
-A szüleim elfognak válni!- mondtam útközbe megint sírva.
-Uhhh, és most mi lesz?-kérdezte Lola, mire Aliz oldalba bökte, hogy most ne kérdezgessen hülyeségeket, de azért belül kicsit mosolyogtam, hogy azért érdekli, hogy mi lesz.
-Még nem tudom.Azt sem tudom, hogy a húgom tudja.-mondtam szipogva.
-Akarod, hogy ma átmenjünk, vagy szeretnél valamelyikünknél aludni?-kérdezte Aliz.
-Még meggondolom, köszönöm.-mondtam egyhangúan. A további úton nem beszéltünk egymással. Mikor odaértünk a teremhez gyorsan megtöröltem a szemem, mielőtt beléptünk.
-Sziasztok!-köszöntünk majdnem egyszerre, csak én orrhangon.
-Baj van?-kérdezte Ádám, de többi fiú és Kata is odafordult.
-Szerintem, most hagyjátok.-mondta Aliz. És én most ennek örültem a legjobban. Nem vártam arra, hogy most az osztálytársaim is kérdezgessenek, előbb nekem is fel kell fognom mi történik. Persze, azért örültem, hogy aggódnak értem, ha legalább csak kicsit is, de aggódnak. Megértették, és ezért nem is figyeltek tovább, inkább tovább beszélgettek.
Első óra infó volt azt Hobolya Evelin tartotta, jó fej azt csinálhattunk amit akartunk én zenét hallgattam fülesen. Gyorsan elment ez az óra. Szünetbe a többiek békén hagytak, megértették,hogy senkivel nem akarok beszélni. Második óra magyar volt Némedy Lászlóval itt se volt semmi érdekes, utána volt 20 perces szünetünk.
Nem csináltam semmi különöset, inkább zenét hallgattam, amit Loláék is megértettek, nem zavartak semmivel. Gyorsan, majdnem gyorsan elment a szünet. De mielőtt majdnem kicsöngettek kitágultak a szemeim, hogy kit látok magam előtt. Roli állt előttem vizes hajjal, vizes ruhákban.
-Kijössz egy kicsit?-kérdezte.
-Öhm, ja persze.-feltápászkodtam és mentünk is ki.
-Mi volt reggel a baj?-nekem meg az összes pillangóm ebben a pillanatban szakadt ki.
- Anyuék elválnak.-mondtam, összeszorult szívvel.
-Értem. Tehetek érted valamit? Menjünk el sétálni vagy moziba vagy valahova?- kérdezte, mire én majdnem összehánytam magam. 1 mert amúgy is rosszul voltam, 2 ezt most tényleg tőlem kérdezte?
- Nem lennék valami jó társaság!-mondtam neki.
-Nem baj, na gyere el velem suli után sétálunk egyet.- mondta boci szemekkel ,nem tudtam neki nemet mondani.
-Jó benne vagyok!- mondtam mosolyogva.
- Jó lesz.- mosolygott vissza, és kihúzott az esőbe. Kergettük egymást mint az ovisok. Jól elvoltunk. Aztán becsengettek.Csurom vizesen mentünk vissza a terembe. Az utolsó 2 óra hamar elment, Roli várt rám az ajtóban. Írtam anyának egy sms-t: Elmentem sétálni majd megyek." és oda mentem Rolihoz.
-Szia.-mondtam minél lazábban.
-Szia.-mondta mosolyogva.-Mehetünk?-kérdezte.
-Aha.-És már indultunk is. Egy közeli parkhoz mentünk sétálni. Útközben sokat beszélgettünk meg nevettünk. Vagyis hát inkább ismerkedtünk. Annyira nem ismertük az előtt egymást. Bepótoltuk.
-Na és van testvéred?-kérdezte Roli miközben egy követ rúgott odébb röhögve.
-Ja egy húgom. Néha az agyamra megy, de azért szeretem.-mondtam mosolyogva. Még beszélgettünk kicsit, aztán elindultunk hazafelé.Pontosabban hozzám, mert hazakísért.
-Öhm, köszönöm, hogy hazakísértél meg amúgy az egész mai napot.-mondtam.
-Nincs mit.-mondta mosolyogva.
-Akkor holnap találkozunk.-mondtam, lepkékkel a hasamban.
-Igen, holnap. Na akkor én megyek is. Szia.-mondta lazán.
-Szia.-köszöntem vissza. És már indult is. Talán túl hamar.
-Roli!-szóltam utána, mire megfordult én meg hangsebességgel futottam oda és öleltem meg.
-Tényleg még egyszer köszönöm.
-Szívesen.-nem láttam az arcát, de szerintem ő is mosolygott.
Miután, véget ért bementem a házba. Beszéltem kicsit a húgommal és megbeszéltük, hogy ma az én szobámba alszik, mert az ő szobája, közel van anyáékéhoz és nem akarta a veszekedést hallgatni. Megértem. Én sem szeretném.
Mielőtt elaludtam jött egy sms:
Jó éjt, jó volt a mai nap.

4.rész

Szeptember 2. Kedd
-Idióták!!- mondta mérgesen. 
-Pont te mondod nekünk?- kérdezte Lola. Erre nem mondott semmit csak elviharzott a pulikutyái meg utána.Mi ezen csak nevetünk ismét.Megvettük amit szerettünk volna, és felmentünk a terembe. 
- Hol voltatok ilyen sokáig?- faggatózott Aliz.
-A büfébe, de előtte találkoztunk a nyafogós bandával!- röhögtünk Lolával. 
-És mondtak valamit? faggatózott tovább.
- Aha azt,hogy ezt még megbánjuk, de legfőképp a Pati!- ismertette a tényeket Lola.
-Szóval megfenyegettet téged ez a ribizligizi???- kérdezte Aliz elég mérgesen.
-Ja, de nem látod mennyire félek?Reszketek!- röhögtem újra.
-Ez a kis szemét megbánja,hogy megfenyegettet!!- mondta idegesen Aliz.
-Nyugi nincs semmi nem félek tőle, álljon bosszút nyugodtan, kíváncsian várom!- kacsintottam rá és leültem a helyemre.Nem kellet sokat várni, hogy Edina megjöjjön a csürhéjével. Aliz rögtön neki is rontott.
- Te mégis mit képzelsz magadról, hogy itt fenyegeted a barátnőmet?-neki állt ordítozni és mindenki tátott szájjal és árgus szemekkel nézett rájuk.
-Hát, öhm én csak....-elhallgatott Edina. Szerintem sokkos állapotba került, hogy Aliz csak így odafutott és elkezdett kiabálni.
-Te csak mi? Még egyszer meg ne próbáld megfenyegetni, mert kitépem a hajadat.Megértetted?-kérdezte ingerülten Aliz. -Igen.-mondta flegmán Edina.
-Figyelj velem te ne flegmázz, mert megtéplek.-mondta Aliz még ingerültebben.
-Jó Aliz elég lesz gyere ülj le!- utasította Ádám és bár egy kicsit vacilálva, de leült.
-Szerencséje, hogy előtte nem voltam ideges, mert kigáncsoltam volna.-mondta halkan Aliz mi meg felnevettünk.
-Mégis mi ez a nagy zaj?-jött be a tanár.
-Semmi!-felelte egyszerre az osztály, mert amíg mi nevettünk mások beszélgettek, zenét hallgattak vagy épp ők is Aliz beszólásán nevettek.
-A nevem Valaskay Tamás. Én vagyok a biológia tanár. Nem gondoltam mára tanítást, ezért csendben foglaljátok el magatokat, de előtte, még ismerkedjünk meg. Az első padtól vagyis innen-mutatott a padra-indulunk és bemutatkoztok.
-Az én nevem Kata.
-Roli.-mondta látszólag nagyon lelkesen.
-Patrícia vagyok!-mondtam.
-Én Aliz.
-Lola.
-Krisztina.
-Ben vagyok.
-Lilla.-mondta kicsit nyávogós hangon.
-Keviiiiin.-viccelte el megint.
-Kornél.
-Én Edina vagyok.-mondta nagyon nyávogós hangon. -Ádám,Ádám!- szóltunk neki, mert nem figyelt.
-Mi?-kérdezte furán.
-Kitalálom. Ádám.-mondta a tanár.
-Ja.-mondta Ádám.
-Viktor.
-Milán.mondta unottan a gyerek. A többiek is végig mondták a nevüket utána meg azt csinálhattunk amit akartunk. Mi azon nevettünk,hogy Aliz kiosztotta Edinát.
-Hallod Aliz nagy voltál!-mondta Kevin és tartotta a kezét,hogy csapjon bele.
-Szívem szerint neki is mentem volna!-mondta Aliz megint kicsit ingerülten.Tovább beszélgettünk aztán kicsengettek. 5 perces szünetünk volt. Roli oda jött hozzánk Kornéllal. Beszélgettünk,de közbe éreztem,hogy valaki gyilkos pillantásokat küld felém. Megfordultam és Edina volt az.
- Mi az mit bámulsz?- kérdeztem tőle idegesen és hangosan, mert már nagyon idegesíttet.Erre mindenki felém kapta a tekintetét.
-Nem bámullak. Csak nézem ahogy játszod magad!-mondta gúnyosan. Na nálam most telt be a pohár!
-Még, hogy én játszom magam?? Jó vicc tudod nem én kellettem magamat az osztályba meg az osztályon kívül a fiúknak!- mondtam neki vigyorogva.
-Hülye r*banc!-mondta.Nekem se kellett több megindultam felé, ha Roli nem fog le én neki megyek.
-Roli engedj el, hadd tépjem meg ezt a kis ribizligizit!!- ordítottam. -Nem, ne keverd baja magad miatta!!- mondta ő is kicsit idegesen.Aliz, Ádám , Kata és Lola is oda jöttek hozzám.Lebeszéltek erről az "üssük ki a ribizligizt" tervemről.Becsengettek az utolsó órára. Osztályfőnöki volt. Unalmas volt nem is figyeltem az agyam azon járt,hogy milyen jó barátaim vannak a másik pedig,hogy Roli fogott vissza amikor neki akartam menni Edinának.Az ofő óra hamar eltelt utána haza lehetett menni megbeszéltük a többiekkel,,hogy délután megyünk a parkba, haza mentem, anyuék veszekedtek megint. Mostanában nagyon sokszor. Úgy hogy letettem a táskámat írtam egy cetlit és az előszóba szekrényen hagytam, eljöttem a parkban már ott volt mindenki Aliz, Lola,Kata,, Ádám,Kevin, Roli és Kornél is Ben nem tudott jönni. Jól elvoltunk,hülyültünk meg minden nagyon jól éreztem magam velük. Haza mentem bepakoltam és elmentem fürdeni, kajáltam és elmentem aludni.