15.rész

* Patrícia szemszöge

Arra ébredtem fel, hogy valaki halkan kopog az ajtón és lassan benyit. Meglepődtem. Aliz volt az. Nem tudom miért jött be? Úgy tudtam, hogy nem vagyunk most olyan jóban, vagyis haragszik, amiatt, hogy valaki írt a telómról üzenetet. Egy szürke pulcsit, farmert, és egy sport cipőt viselt. Olyan Alizos volt. A kabátját fölrakta a fogasra és leült a székre. A hátam mögött volt. Egy darabig hallgattam, viszont egy idő után megszólaltam.
- Hogy-hogy bejöttél?- kérdeztem rekedt hangon, álmosan. Nem láttam az arcát, de szerintem meglepődött, hogy megkérdeztem.
- Hoztam valamit. És amúgy látogatóba.- közölte velem a hírt. És mit hozott. Gondolom újságot.
- Mit hoztál?- kérdeztem és közben megfordultam, hogy lássam.
- Hát. Gondolkodtam, hogy ezt régóta keresed,-kutatott közben a táskájában-de megtaláltam.- mosolygott és átnyújtotta a telefont.
- Köszi.- mondtam rekedt hangon és rámosolyogtam. Olyan sok bajt okozott ez a telefon, hogy valószínű spórolok pénzt és veszek egy másikat. Sok rossz köt ehhez a telóhoz és a legjobb, ha nem ragaszkodom hozzá. Mondjuk kár, mert nagyon szerettem.- Kinél volt?
- Hármat találhatsz.- mondta vigyorogva.- Edinácskánknál.
- Hogy én miért nem lepődök meg?- kérdeztem unottan és sóhajtottam egyet. Aliz csak nevetett a kijelentésemen.- Szerinted, hogy szerezte meg?- kérdeztem elgondolkodva. Komolyan fogalmam sincs.
- Lehet, hogy beosont kórházba, bár azzal a magassarkúval nem lehet szerintem osonni...- én csak nevettem a kijelentésen. Jól belehettem nyugtatózva, ha tényleg nem hallottam, hogy bejött.

* Lola szemszöge

Bár hamarabb megtudtuk volna, hogy ennél a kis szukánál volt a telefon. Akkor nem lenne Patri megint kórházban. Nagyon sajnálom, hogy nem beszéltünk vele, nem hallgattuk meg.
Bűntudatom van. Úgy érzem be kellene mennem, hozzá a kórházba. Igen az lenne a legjobb.
Gyorsan rendet rakok, be pakolok a táskámba, és leugrok a boltba valami csokiért.
Fel pattantam az ágyamról bevágtam a táskába a könyveket, füzeteket és a tolltartót. Bekotortam az ágy alá a dolgokat és futottam a szekrényemhez. Egy fekete kardigánt és farmert vettem fel tornacipővel. Leszaladtam a lépcsőn és kiabáltam anyának, de nem szólt senki vissza. Ezért gyorsan szereztem egy cédulát és ráírtam, hogy elmentem látogatóba.
Leraktam az asztalra és indultam is.
- Jó napot!-köszönt az eladó elkenődve.
- Jó napot!- köszöntem vissza illedelmesen. Beütötte amit vettem, kifizettem és már kész is voltam. Egy tábla csoki, egy kis üveg ásványvíz. Azt hiszem ez nem a nagy bevásárlás volt.
Miközben néztem a blokkot, sétáltam a busz megállóba. Annyira belemerültem, hogy nekimentem pár embernek, azok meg csak morogtam én meg sajnálom, bocsánat, elnézést szavakat használtam felváltva. Szerencsére nem kellet sokat várnom, jött is a busz. Kb. 20-25 perc alatt már ott is voltam a kórháznál.

14.rész

*Patrícia szemszöge

Jajj, ne! Már megint ez a hely...Miért kellet felébredni? Én már elhatároztam, hogy nem kerülök többé ide vissza. Mér vagyok, akkor itt. Simán megtehetném újra, úgy sincs itt senki. 
Miközben megint lázasan gondolkodtam rápillantottam a mellettem lévő asztalkára. Egy kis cetli volt és ez állt rajta: Sajnálom, hogy nem hittem, de jóvá fogom tenni. Megtalálom azt, aki ellopta a telefont. Roli.
A cédula mellet volt egy mp3 fülhallgatóval. Mit vesztek vele, ha megnézem van-e rajta valami jó zene. Volt rajta pár zene, ami tetszett és azokat jó sokszor meghallgattam. Egy idő után átváltottam rádióra, de közben egyre álmosabb lettem. Egy utolsó számot még lenyomattam, aztán inkább jobbnak láttam, ha pihenek.

*Aliz szemszöge

A suliban mindenki teljesen ledöbbent, azon, ami Patrival történt, ezért elég szótlanok voltunk. A legtöbben bent voltak a teremben. Mi Kornéllal kint ültünk a terem előtti kis padon kézen fogva.
- Be mész hozzá?- kérdezte a cipője orrát nézve.
- Be kellene. Be jössz velem?- kérdeztem vissza.
- Menjek?- kérdezett a kérdésemre.
- Aha légyszi!- rontottam föl és szorosan ölelgettem. Pont akkor jött a tanár.
- Aliz kérlek máskor ölelgesd a barátod!- szólt ránk a tanár és intett, hogy menjünk be. Én halkan megjegyeztem Kornélnak, hogy máskor is szoktam ölelgetni. Mire egymásra mosolyogtunk.
- Rendben mivel ma feltűnően csendesek vagytok, ezért mindenki csendben olvasgasson.
Egy kb. 15 perces késéssel Roli is becsattogott. Elnézést kért a tanártól és levágta magát a padjába. Ráhajtotta a fejét és óra végéig így volt. Óra után kimentünk az udvarra. Kicsit beszélgettünk, de a szünet nagy része inkább azzal telt el, hogy néztük, azokat, akik mellettünk mentek el. Pár osztálytársunk is elment mellettünk. Kik mások, mint a plázacicák?
- Elküldted?- kérdezte Krisztina, asszem ez a neve. Magassarkút viselt farmerrel és egy pólóval. Biztos nem fázik. Lehet, hogy ez még sok is.
- Mindjárt!- vigyorgott Edina. Szőke hajú kis ringyó. Mikor beléptek az ajtón. Roli telefonja rezgett.
-Mivan?- kérdezte Kornél. Roli csak megrántotta a vállát. Valamit beszéltek még nem figyeltem, de Roli azon röhögött. Mikor olvasta az üzenetet lefagyott a mosoly az arcáról.
- Miért nem fejezik már be?- kérdezte szép magyar szavakkal.
- Megint?- kérdezték a többiek.
- Aha, de ki küldheti?-kérdezte körbe nézve a társaságon.
- Nekem van egy sejtésem. - miután ezt kijelentettem elkezdtem gyors tempóban menni az épület felé. A többiek loholtak utánam.
-Aliz várj! Hova mész?- kérdezte Lola. De nem válaszoltam csak azon voltam, hogy minél előbb a terembe érjek.Felértem és a tekintetemmel meg is találtam.
- Te hülye r*banc!!- üvöltöttem- Azonnal add vissza!- üvöltöttem még jobban és közelebb léptem hozzá egy lépéssel. Meg se mert mukkanni.
- Add már ide!- mentem még közelebb. Kivette a táskájából és nekem adta.
- Ezt nem úszod meg ennyivel és örülj,hogy most nem megyek neked..!!!- mondtam és ott hagytam.

13.rész

*Kíra szemszöge

Miután megkaptam az üzenetet, majdnem elbőgtem magam csak azon voltam, hogy minél hamarabb hazaérjek. Miközben futottam át a folyosón a nővéremék osztálytársai ott voltak és beszélgettek. Látták, hogy futok és immáron sírtam is szóval ezt is látták. Már alig láttam és nagyon kifáradtam úgyhogy megálltam. Gyors lépteket hallottam magam mögül.
Megfordultam, Roli és Aliz futottak felém.
- Mi az mi történt és hol van Patrícia?- kérdezte Aliz megrémülve. Nem tudtam válaszolni egy hang se jött ki a torkomon gyorsan megkerestem a telefonom, üzenetek és már nyújtottam át nekik. Mindketten elszörnyedtek, ezután rám néztek.
- Futás!-mondta Aliz és mindannyian elkezdtünk futni haza. Útközben majdnem elütött egy autó, ezért Roli elkezdett a sofőrrel üvöltözni. Alig bírtuk elrángatni. Mikor az ajtó elé értünk nem találtam a kulcsom.
- Na megvan már??- türelmetlenkedett Aliz.
- Igen.-mondtam és kiakartam nyitni az ajtót ,de nagyon remegett a kezem. Aliz elvette a kulcsom és kinyitotta. Gyorsan bementünk és felrohantunk az emeltre Aliz és Roli a fürdőben meg lent keresték én meg a szobákban. Bementem az ő szobájába és azt hittem elájulok. Ott feküdt eszméletlenül oda futottam hozzá.
- Aliz Aliz gyertek!!- kiabáltam. Hallottam ahogy feljönnek a lépcsőn.
- Úristen Patti!- futott Aliz is oda.
- Mi az megtaláltátok?- rontott be Roli is, kétségbe esett arccal.- Azt a rohadt élet.- szitkozódott.- Rendben én felveszem, ti pedig hívtok mentőt. MOST!- sürgetett minket, mire én felpattantam és kotorásztam a telefonom. De sehol sem találtam. Miért kell nekem mindent elpakolni mindenhova.
-Megvan?-jött oda hozzám Aliz és mivel eszeveszettül ráztam a fejem ő is neki kezdett kotorászni.
- Na végre!- kiáltott fel Aliz, mikor megtalálta a telefont és máris tárcsázta a számot.- Jó napot! A barátnőm bevett egy csomó gyógyszert, jöjjenek kérem azonnal. Persze diktálom!- miközben Aliz a számot diktálta visszamentem a nővérem szobájához, de megálltam az ajtó előtt.
- Itt ne hagyj, mert nem tudom mit csinálok nélküled!-mondta Roli, gondolván, hogy senki sincs ott. Vártam egy kicsit, bekopogtam és benyitottam.
- Mindjárt jönnek a mentők!- mondtam egyhangúan és a nővéremet néztem közben.
- Remélem még időbe ideérnek!- mondta teljesen kétségbe esetten. De nem csak ő volt az. Mindhármunk teljesen ki volt. 5 perc telhetett el és hallottuk, hogy megjöttek a mentők. Aliz és én gyorsan lefutottunk.
- Jó napot!- köszönt egy férfi gondolom ő volt az orvos.
- Jó napot! Kérem siessenek!- mondtam sírva. Felmentünk a nővéremhez.
- Mi történt? -kérdezte az orvos és közbe oda sietett a nővéremhez.
- Be vett egy csomó altatót öngyilkos akart lenni még egy üzenetet is írt.- szipogtam és nagyon reméltem,hogy az orvos érti amit mondok.
- Azonnal kórházba kell vinnünk vagy meghal!- tette a hordágyra a mentős.
Erre a kijelentésre még jobban elkezdtem sírni és Aliz is. Roli is alig tudta tartani magát.A mentősök elvitték. Nem sokára mi is bemegyünk. Szóltam anyunak ő már úton van a kórházba. Mi meg Pati sulijába mentünk szólni a többieknek. épp szünet volt. Kint voltak.
- Sziasztok!- köszöntem halkan és szipogva.
- Aliz mi a baj? Miért mentetek el?- kérdezte Lola.
- Pati öngyilkos akart lenni, most vitték be a kórházba életveszélyben van!- zokogott Aliz. Ahogy végig mondta Lola és Kata is elkezdett sírni.
- Micsoda??- döbbent le Ádám.
- És tényleg nem volt meg a mobilja, egy csomót kerestük minden hol de nem találtuk. Nem ő írta az smseket nektek!- mondtam sírva.

12.rész

A Roli? - kérdezte mosolyogva.
-Igen.-erre bejöttek a többiek. Nem történt semmi különös. Sokáig beszélgettünk meg hülyültünk, aztán mentünk haza. Út közbe is sokat röhögtünk aztán elköszöntünk és mindenki ment haza. Otthon már semmi nem volt anyával meg Kírával beszélgettem egy kicsit utána felmentem a szobámba. Lezuhanyoztam ,és olyan fáradt voltam,hogy mentem aludni. Végre a saját ágyamba aludhatok. Lefeküdtem és rögtön el is aludtam.

* 5 hónappal később*
Január 10. Szerda

Hát régen írtam sok minden történt ez alatt a 4 hónap alatt. Anya és apa elváltak és már mindkettőjüknek van valakije. Anya még nem mutatta be nekünk a barátját. Azt mondta még kicsit korai lenne hát jó az ő dolga. Ha ő boldog akkor örülök neki. Apa elköltözött de nem messze, a barátnőjével össze költözött, jó fej csaj. Egy évvel fiatalabb apunál Evelinnek hívják. Aliz és Kornél össze jöttek. Ennek nagyon örülök aranyosak együtt nagyon. Kata és Kevin is együtt vannak. A többiek is megvannak , Rolival semmi nincs. Sokszor nem értem. Na mindegy. Minden oké...volt eddig a mai napig. Úgy kezdődött,hogy anya keltett mivel már 2 napja nem találom a telefonom.Na de kezdem az elején. Reggel szokásosan nehezen keltem fel. Felöltöztem, fogatmostam, sminkeltem( szempillaspirál, szemceruza, szájfény) stb. Elindultam a suliba. Szokásosan felmentem a terembe..na és innen semmi nm volt a régi..
- Sziasztok.- köszöntem mindenkinek, de senki nem köszönt vissza. Ez fura mi van itt? Nem értem.
- Mi a baj?- mentem oda a többiekhez. Senki se válaszolt.
- Na jó most már mondjátok el mi a fene bajotok van ?!-
- Még,hogy mi bajunk van?- szólalt meg Lola.- Hát ez!- mutatta a telefonját. Egy üzenet volt tőlem MA reggel.
- Ezt nem én írtam! Már 2 napja a mobilomat se találom!!- néztem rájuk.
- Aha persze, jó duma.- mondta Roli.
- Nem hiszitek el?? - kérdeztem hitetlenkedve. Én sose hazudtam nekik.
- Nem!- vágták rá szinte egyszere. Nagyon fájt,hogy a saját barátaim nem hisznek nekem. Elmentem a helyemre. Igazából ma egész nap a suliba egyedül voltam. Órákon se tudtam figyelni. Hogy lehet az,hogy a barátaim nem hisznek nekem? És hol lehet a telefonom, kinél? Nem tudom. A napot valahogy túléltem és kicsengettek. Haza mentem felfutottam a szóbámba bezártam az ajtóm és kitört belőlem a zokogás. Nagyon nagyon fájt ez az egész dolog. Adddig sírtam ameddig álomba nem merültem.

* 1 hét múlva*

Még mindig semmi. Azóta senkivel se beszéltem nem,hogy az iskolába de még itthon se. Teljesen depressziós lettem..azóta sincs meg a telefonom. Ma megpróbáltam beszélni a többiekkel de még arra se méltattak,hogy egy szót se szóljanak hozzám. Ekkor döntöttem el egy dolgot. Még órák előtt haza mentem. Senki se volt otthon anya dolgozott Kíra suliba volt. Oda mentem a gyógyszeres szekrényhez kivettem egy doboz altatót. Megkerestem a régi telefonomat és írtam egy üzenetet a húgomnak.:" Szia. Te is tudod nincs meg a telefonom ezért ezen írok most neked. Tudom sokszor veszekedtünk de én nagyon szeretlek , ne haragudj,ha esetleg megbántottalak.
valamivel. Tudod van amikor az ember már nem bírja ezt a sok fájdalmat, és feladja. Hát most velem is ez van. Nagyon vigyázz magadra. Nagyon szeretlek. És majd talán egyszer még találkozunk. Puszi.Patti." És elküldtem. Letettem az asztalra a telefont a gyógyszert felvettem a földről és beszedtem az egész dobozt. Éreztem ahogy egyre jobban csúkodnak le a szemeim. Aztán minden elsötétült.

11. rész

Másnap a telefonom csörgésére keltem. Anya hívott. 
- Szia kicsim, a húgod mondta mi történt jól vagy?- aggodalmaskodott. - Ne haragudj, hogy nem mentünk be hozzád, de a bíróságon voltunk a válás miatt.- fejezte be.
- Szia anya, igen jól vagyok. Köszi, semmi baj. - válaszoltam.
- Jól van kicsim menjek be? Mikor engednek ki?- kérdezgettet. 
- Nem kell anya. Alizék jönnek be velük megyek haza délután.- válaszoltam. Még beszélgettünk kicsit utána anya elköszönt. Megpróbáltam vissza aludni, hiszen csak 6:30 volt. De már nem tudtam. Inkább a telefonomról felmentem Fb-re. Rögtön jött egy üzenetem. Aliz írt.
Aliz: Szia csajszi!  Te már fent vagy? 
Pati: Szia!  Aha, anya hívott és már nem tudtam visszaaludni.
Aliz: Ja értem. 
Pati: Na, és mi van Kornéllal? 
Aliz.: Semmi, szerintem észre se vesz! :c
Pati: :c Ne szomorkodj! Beszéljek vele? 
Aliz: Miről? 
Pati: Hát ,hogy ki tetszik neki! 
Aliz: Oké.  Na megyek délután megyünk be hozzád! Vigyázz magadra! Puszi. . Szia! 
Pati: Jól van! Ti is! Puszi. . Szia! <33
Aliz kijelentkezett. Nem sokkal később én is. Halálra untam magam ameddig nem jöttek a többiek. Már azt hittem sose lesz 13:00!! De végre eljött és a többiek meg is jöttek.
- Sziaaa!- rontott be Kevin mögötte a többiek.
- Sziasztok! Végre már halálra untam magam!- panaszkodtam.
- De most már itt vagyunk!- jött oda Lola.
- Igen. Beszélhetnék veled Kornél?- kérdeztem meg, mire Aliz felkapta a fejét.
- Persze!- válaszolt kicsit furán. A többiek kimentek.
- Figyú, lehet ez most hülyén fog hangzani, de tetszik neked valaki? - kérdeztem,de mielőtt válaszolt volna folytattam.- Nem azért , kérdezem mert tetszel! Mert nem, ne értsd félre, de amúgy helyes vagy az tény!!- fejeztem be. Elröhögte magát.
- Hát, igen van valaki aki tetszik.- válaszolt őszintén.
- Ki az? - kíváncsiskodtam.
- Hát Aliz. - mondta és én meg fülig érő mosollyal ültem az ágyon.
- Neki is te!- kacsintottam rá. Elmosolyodott.
- Tényleg?- mosolygott még mindig.
-Aha.- válaszoltam én is.
- Na és neked?- kérdezte.
- Elmondom, ha nem mondod el senkinek még az illetőnek se!-
- Jó. Mond már!- kíváncsiskodott most meg ő.
- Jól van. A Roli az!-mondtam ki.

10.rész

Most már kinyitottam a szemem.
- Jó napot kis asszony! Hogy érzi magát?- kérdezte a doktor.
- Jól érzem magam , de fáj a fejem.- fogtam az imént említett testrészemet.
- Ez érthető!- mondta a doki. De ezt,hogy érthette? Miért érthető és mi a fenének vagyok itt? Nem tudtam ezeket megkérdezni a dokitól, mert elkezdett megvizsgálni.
- Pihenjen kis asszony! - mondta és ki is ment. Aztán kopogást hallottam, utánna benyítottak Roli volt az.
- Szia.- köszönt halkan.
- Szia. -köszöntem vissza.
- Figyelj, lehet nem ez a legmegfelelőbb pillanat de szeretnék neked mondani valamit...- kezdte de a többiek berontottak.
- Jaj , úgy örülök, hogy nincs semmi bajod!!- futott oda hozzám és kezdett el szorongatni a húgom.
- Miért mi bajom lenne?? Egyáltalán , hogy kerülök ide??- tettem fel a kérdéseim. A többiek arcáról egyből lefagyott a mosoly.
- Nem emlékszel mi történt??- kérdezte Lola kikerekedett szemekkel.
- Nem ,kéne??
- Hát igen! - mondta Kata.
- Jó akkor mondjátok már el mi történt?!- kezdtem ideges lenni,hogy nem mondják el.
- Hát jó röviden az történt,hogy a parkban voltunk..- kezdett mesélni Aliz, de közbe vágtam.
- Igen arra emlékszem.- mondtam.
- Na és akkor oda jött Edinácska és te neki mentél, elkezdtetek verekedni. Az a liba meg meglökött, te beverted a fejed és elájultál.- fejezte be. Nekem pedig bevillantak a képek.
- Hát persze már emlékszem.- csettintettem - hogy is felejthettem el!- mondtam a többiek pedig megkönnyebbültek.
-Az a ribizligizi ezt még megbánja!-mondta Aliz.
- Ne foglalkozz vele! - mondtam. És eszembe jutott,hogy Roli mondani akart valamit.
- Roli mit is akartál mondani mielőtt bejöttek a többiek?- kérdeztem tőle.
- Mindegy nem fontos!- mondta mosolyogva. De láttam rajta,hogy ez a mosoly nem őszinte. Nem akartam pedzegetni a dolgot.
- Hát oké.- mondtam kicsit furán.

9.rész

- Patti! Kelj már fel!- üvöltött Kíra zokogva, és ő is elkezdte rázogatni. De semmi. Nagyon megijedtem!
- Hívjátok már a mentőket!!- kiáltottam rájuk.
- Jó várj adjon valaki egy telefont, az enyém lemerült! - mondta Ádám.
- Itt van! - adta oda Kornél az övet.
-Kérlek Patti! - rázogattam tovább, abban reménykedve, hogy felkel. Ádám telefonált.
- Jó napot! Egy mentőt kérnék, de sürgősen!! - mondta. Elmondta hol vagyunk. És letette.
- 5 perc és itt vannak.- idegeskedett ő is. Nagyon féltünk , hogy lesz valami baja. Annyira ideges vagyok. Nagyon remélem nem lesz semmi baj! 5 perc múlva itt voltak a mentők. Elvitték, mi meg mentünk be utánuk. Közben felhívtuk vagy is Kíra hívta a szüleit de nem érte el őket.

Patrícia szemszöge:

Felébredtem és nem tudtam, hogy hol vagyok. Körbe néztem és megállapítottam, hogy valószínűleg egy kórházban fekszem. Mi történhetett? Miért kerültem ide? És hol vannak anyáék? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben, amikor valaki csendben benyitott az ajtón. Mivel lassan nyitotta ki, ezért gyorsan lehunytam a szemem, csak résnyire hagytam nyitva. Ha jól láttam Roli jött be az ajtón, de nem voltam benne biztos. Leült a mellettem lévő székre és én így háttal voltam neki. Mielőtt leült volna alaposan megnéztem, hogy ébren vagyok-e.
- Sajnálom.-mondta halkan.Roli volt az. Nem tudta, hogy fent vagyok, ezért azt sem gondolta, hogy hallom. Mondani akartam volna, hogy semmi baj, de nem tudtam, hogy mi történt.- Kár, hogy nem értem oda előbb. Még mindig nem tudtam, hogy mi lehetett. Előbb odaérni? Hova? Nem később egy orvos nyitott be. -Jó napot!-köszönt Roli csendesen.
-Jó napot fiatal ember!-felelte a doki.
-Hozzátartozója?
-Nem csak a barátja.
-Értem. Ez esetben megkérném, hogy fáradjon ki egy kicsit. 
-Rendben doktor úr, de később visszajöhetek, ugye? 
-Természetesen- felelte a doki egyhangúan.